KABOS GYULA (H)ARCAI

                             TÖRÖLVE

 1937. március 19-én ünnepli 50. születésnapját. 32 éve van színpadon, 6 éve filmezik. A mozi hozta meg számára az országos ismertséget, népszerűséget. A közönség imádja, a filmrendezők, producerek a kasszasiker zálogát látják benne. Nem sejti, hogy két éven belül elhagyja a hazáját, s életéből már csak néhány év van hátra.

 

 

Bomba-ügy

A születésnapját megelőző és az azt követő hetekben szokatlan dolgok történnek Kabos körül. 1936 decemberében, 1937 januárjában Székely István rendezésében forgatják a Lovagias ügy című filmet. A film alapjául szolgáló Hunyady Sándor darabot 1935-ben mutatták be a Pesti Színházban, annak az egyik legnagyobb sikere lett a harmincas évtizedben, s még olasz színházak is játszották. Kabos alakítását – a megalázott, megpofozott főkönyvelő, Virág Andor szerepében – Bálint György mélylélektani tanulmánynak nevezi, Pünkösti Andor szerint Kabos „heroikusan rajzolja meg a pesti kispolgár szenvedését, vágyódását, összeomlását [...]”. Egyed Zoltán Kabost grandiózus emberábrázoló művésznek tartja.[1]

    A két világháború közötti magyar játékfilmek – néhány kivételt leszámítva – többnyire csak szórakoztatni akaró, nem túl igényes mozi-darabok. A nagyjából hasonló receptúra szerint készülő forgatókönyvekbe – amelyeket részben kabarészerzők jegyeznek, vagy korábbi színpadi sikerek adaptációi – kevéssé szivárog be a valóság. Nem meglepő, hogy Vadnai László a remekül megírt, feszes szerkezetű, lélektanilag hiteles darabot átírja: Virág úr megaláztatásának történetét elnyújtja, kiszínezi, komikus jelenetekkel egészíti ki, a végkifejletet melodrámaira hangolja, a szerelmi szál pedig mindeközben bárgyú és hiteltelen lesz. Kabos örömét – hogy végre a vásznon is eljátszhat egy komolyabb, tragikomikus szerepet – beárnyékolja, hogy a film az 1937. február 11-i Fórum (ma Puskin) mozibeli díszbemutató után támadások kereszttüzébe kerül.

   Február 21-én a filmet játszó pécsi mozi előtt diákok tüntetnek. Másnap a magyar egyetemisták és főiskolások ifjúsági szervezeteit tömörítő,1919-ben alapított, s ekkoriban már   negyvenezres tagsággal rendelkező revizionista, militáns szellemiségű, antiszemita Turul Szövetség nagygyűlése után – amelyen az állástalan diplomások elhelyezését sürgetik – 80-100 fiatal vonul a Fórum mozi elé demonstrálni. Az eseményt szervező Kémeri-Nagy Imre diákvezér szerint a Lovagias ügyszázszázalékos zsidó film, amelyben a magyar nemzet meggyalázását látja az ifjúság.”[2]

     Székely István a Hyppolittól a Lila ákácig című memoárjában[3] a támadások okát abban a jelenetben látja, amelyikben  a kávéházban tanácsot kérő Virágot a párbaj-kódex kitűnő ismerője kioktatja, hogy az úri erkölcs szellemében muszáj párbajoznia, a korábban kölcsönkért két pengőt viszont nem hajlandó visszaadni.[4] (Székely a memoárjában beszámol arról is, hogy 1936-ban báró ifj. Wlassics Gyula, helyettes kultusz-államtitkár magához rendelte és szemrehányást tett neki, amiért sok a zsidó színész és munkatárs a filmjeiben.)[5]

     Február 23-án egy debreceni moziban bűzbomba robban, később tüntetnek előtte. Néhány napon belül hasonló jelenetek játszódnak le Szegeden, Baján is. (Novemberben, decemberben, s 1938 januárjában folytatódnak a tüntetések akkor az erkölcstelennek talált Mai lányok, a Családi pótlék és Az ember néha téved című film ellen.)[6]

     Júliusban a Turul Szövetség fővezére Végváry József dr. országgyűlési képviselő memorandumot ad át az úgynevezett gettófilmgyártás ellen Hóman Bálint kultusz-, és Bornemisza Géza iparügyi miniszternek. A memorandum szerint „egy-két kivételtől eltekintve csaknem minden forgalomba hozott film kizárólag zsidó üzleti és faji érdekeket szolgál. [...] Ezek a filmek telítve vannak a gettó-ízű erkölcstelenséggel, ami károsan befolyásolja a magyar társadalmat is azáltal, hogy nevetségesé teszi a nők tiszta erkölcsi életét, kigúnyolja a magyar parasztot, honvédségünket duhajkodó társaságnak állítja be, csipkedi a magyar lovagiasságot, s következetesen a romboló éjjeli lokáléletnek csinál propagandát.”[7]

        Szeptemberben kerül a mozikba a közepes tehetségű Indig Ottó jó szándékú, de helyenként kulisszahasogatóan hamis népszínművéből forgatott Torockói menyasszony, amelyben Kabos a kalapos, szakállas, nem asszimilálódott zsidó kocsmárost, Herskovicsot adja. A filmben Rózsiról, a torockói parasztlányról, az anyakönyvi kivonatából kiderül, hogy zsidó. A faluban ezután kiközösítik, még a templomba sem engedik be, vőlegénye úgy érzi, hogy a közösség kapcája, csúfja lett. Végül minden jóra fordul, adminisztratív tévedés történt, Rózsi boldogan veszi tudomásul, hogy ő keresztény magyar lány. A film végén, a menyegzőn a tanító megjegyzi, hogy Rózsi alaposanmegszenvedett a boldogságért, mire Herskovics így replikázik: „[...] Mondja már, hát négy hétig zsidó volt.Nem ártott neki. Bár mindenki megpróbálná. Csak két hétig.”

     

„Csodás forradalom”

A Horthy-korszakban a parlamenti pártok, az egyre militánsabbá váló szélsőjobb pártok és különböző szervezetek programjának, ideológiájának meghatározó eleme (a területi revízió követelése mellett) a „zsidókérdés” rendezése: a magyar zsidóság emancipációjának megkérdőjelezése, majd eredményeinek visszavétele.    

        1938 áprilisában a Turul Szövetség Szépmíves Törzse kulturális nagytábort tart, Hubay Kálmán[8] országgyűlési képviselő kijelenti: „Az irodalom, a sajtó és az egész művészvilág háromnegyed részben zsidó kézben van.[...]Borbély Andor patrónus, a szélsőjobboldali, antiszemita Virradat felelős szerkesztője: „Nem nézhetjük tétlenül, hogy Európa nemzetközi kulturális szemétdombjává süllyesszenek bennünket a mindenhonnan idemenekülő idegen migránsok. [...]Lehetetlen eltűrni azt, hogy a Zeneakadémia tanári karában negyvenszázaléknyi legyen a zsidó, 678 növendékből 170, azaz harminchárom és fél százalék. [...]  A magy. kir. Operaházban öt karmester közül kettő idegen, három zsidó. Zsidó a titkár, a könyvtáros stb. Az énekesnők huszonöt százaléka zsidó. Zsidó a női kórus huszonöt százaléka és a férfikórus negyvenöt százaléka. Zsidó a zenekar harminchét és fél százaléka. [...]  A budapesti magánszínházak kivétel nélkül zsidó kézben vannak.” A harmincöt éven felüli színésznőik, illetve negyvenötön felüli színészeik száz százaléka zsidó.[9]

    1938. március 5.-én Darányi Kálmán miniszterelnök győri beszédében fegyverkezési programot jelent be és a zsidókérdés megoldását ígéri, április 8-án pedig benyújtja az I. zsidótörvény-tervezetét.A készülő törvényről heves vita folyik a parlamentben, a Pesti Napló május 5.-i számában pedig 59 (nem zsidó) jeles személyiség – többek között Bartók Béla, Csók István, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Somlay Artúr, Zilahy Lajos – tiltakozik, visszhangtalanul. A társadalom jelentős része azonban – köztük jó néhány kiváló szellem is[10]– a zsidótörvényt igazságosnak és szükségesnek tartja, lehetőségnek a feszítő társadalmi, gazdasági problémák megoldására.

    A május 29-én elfogadott törvény értelmében az ügyvédi-, mérnöki-, orvosi-, valamint az ezután létrehozandó sajtó-, illetve Színművészeti-, és Filmművészeti Kamarai tagoknak csak 20%-a lehet zsidó. Utóbbiba az október 15-i határidőig közel 3000-an adják be felvételi kérelmüket.[11]Az 1682 tag[12]között van Kabos Gyula is. (Ő az 1021.) Visszautasítják azonban többek között Alpár Gitta, Bársony Rózsi (eredeti neve Sonnenschein, akár a Szabó film, A napfény íze főszereplőié), Darvas Lili, Komlós Vilmos, Perczel Zita, Ráday Imre,  és filmrendezők (Keleti Márton, Székely István, Vajda László), színházigazgatók (Wertheimer Elemér, Magyar Színház; Föld Aurél, Városi Színház; Sebestyén Mihály, Miskolci Nemzeti Színház) kérelmét.[13]

    Május 14-tőlImrédy Béla, az új miniszterelnök. Augusztusi, Hitlernél tett látogatása után egyre inkább a szélsőjobb felé tolódik, az erő, s a diktatúra megszállottjává válik. Szeptember 4-i kaposvári beszédében „csodás forradalmat” hirdet meg, s a rendcsinálás jegyében az 1300 újságközel egyharmadától megvonják a megjelenési engedélyt. [14]

      1938-ban jelenik meg Radnóti Miklós Meredek út című kötete, ekkor írja Szabó Dezső Hungarizmus és halál, Thomas Mannaz Európa vigyázz! című esszéjét, Bertolt Brechtpedig emigrációban befejezi a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalombancímű drámáját.

  

A színész és az ember

Kabos 33 évig játszik itthon. Szereplehetőségeit, repertoárját meghatározza, hogy a korabeli magyar színház elsősorban üzleti vállalkozás, profitot kell termelnie. Ezt színigazgatóként ő is megtapasztalhatta: 1929-ben kibérelte a Fővárosi Operettszínházat, s a Fővárosi Művész Színházra keresztelt, általa igazgatott teátrumban igényes programot képzelt el. Zsolt Béla Erzsébetváros című darabjával indultak. A vállalkozás azonban, részben a közönség közönye miatt, alig fél éven belül megbukott. (Kabos a felvett 200 ezer pengős kölcsönt hosszú időn át törlesztette, egy hitezője pedig évekig pereskedett vele).

    Kabos a filmekben is ritkán kap a tehetségéhez méltó feladatot, szerepet. Ő mindenesetre innovatívan a maga egyéniségére szabja a szerepeit, bedolgozik a forgatókönyvekbe, beleír a dialógusokba, poénokat és komikus szituációkat talál ki. A sok beszéddel, zavart dadogásával, a pesti, kelet-európai zsidó humorból táplálkozó bemondásaival, ironikusan, önironikusan reflektál hősei[15] beszorítottságára, azok emberi méltóságát védi. Humorának van egy, a poénokon, a csetlés-botláson, jellemkomikumon túlmutató mélyebb rétege. Kabos egyfajta emberi léthelyzetet, állapotot ábrázol. Azt, ahogy hősei megküzdenek a véletlen, a váratlan, végső soron a sors állította akadályokkal, csapdákkal. 

     Kabosban több volt annál, mint amit megmutathatott magából. Vágyott is a drámai szerepekre, ilyeneket azonban csak nagyon ritkán osztottak rá.[16] Kosztolányi Dezső már 1926-ban nagy művésznek nevezte őt egy kritikájában.[17]

       Kabos ellentmondásos figura. Példás családapa, ugyanakkor kettős életet él. Még a húszas évek végén jött össze a Fővárosi Operett Színház fiatal, csinos színésznőjével, akitől kislánya született. Lakást vett nekik, gondoskodott róluk. Kortársai Kabost magányos, nagyon érzékeny, szorongó személyiségnek látták. Tolnay Klári és Peti Sándor emlékeiben szomorú, mindenkivel bizalmatlan emberként élt. Keleti László szerint nem voltak barátai. A kollégáival bizalmatlanul viselkedett, abban a tudatban, hogy ő a legjobbak, legnagyobbak közé tartozik. Nagy műveltségét szinte titkolnia kellett. Fogához verte a garast. Cziráky Lucy szerint Kabos örökké elégedetlen volt önmagával, a munkájával, s a produkciójával. Cziráky és Fejes Teri színésznő is drága embernek, jóságos kollégának tartotta. Hegedűs Tibor rendező kevés olyan öntudatos színésszel találkozott a pályáján, mint Kabos. [18]

   

Visszaszámlálás

A rengeteget dolgozó, sokat kereső, de sokat is költő Kabos 1937 augusztusában még 8 ezer pengőért vásárol autót[19], ekkor tehát feltehetőleg még nem gondol az ország elhagyására. 1938-ban azonban fontos döntéseket hoz. Tavasszal a fiát Londonba küldi egyetemre, augusztus végén pedig aláír egy amerikai turnéra szóló szerződést. Korábban már négyszer hívták, de ahogy fogalmaz –„egyetlen egyszer sem volt lelkierőm aláírni a szerződést.”[20] Pontosan érzékeli a társadalmi légkör, a létfeltételek romlását. A munka is fogyatkozik: míg 1937-ben 16 filmben játszik, 1938-ban már csak ötben[21] – feltételezhetően a filmgyártásban zajló őrségváltás miatt. Nincs már miért maradnia.  

       Szeptemberben mutatják be egyik leghíresebb filmjét, A papucshőst, amelyben életében először abszolút főszereplő. (Ezen kívül is csak a Hyppolitban, és a Meseautóban jut neki főszerep). Utolsó filmje az Erdélyi Mihály operettjéből készült, szokásos szerelmi bonyodalomra épülő Fehérvári huszárok bemutatóján már nincs az országban.

     Számára Amerika – ahova 1939. február 11-én érkezik – vesszőfutást jelent. Nagyrészt műkedvelőkből álló társulatával többször turnézik egy-két hónapig. Sokszor minden este más városban lép fel, nem ritkán akár naponta négyszer. Engednie kell a színvonalból is. Míg a pénztárosnői, s gyakran jegyszedői, ügyelői feladatot is ellátó Kabosné a leveleiben reálisan számol be nehéz életükről, kilátástalan anyagi helyzetükről, Kabos optimista marad. („Nem abból a fajtából vagyok, hogy elcsüggedjek, kemény magyar gyerek vagyok, majd csak lesz valahogy, bár legszívesebben egy teherhajón is hazamennék.”)[22]A gyökértelen emberek mind gonoszakká válnak [...]” – írja 1940. novemberi levelében,[23] de ő nem válik gonosszá: az otthonról érkező rossz hírek, a személyét a szélsőjobboldali lapokban érő támadások ellenére verekszik a magyarságáért.[24] (A polgári Magyarország 1939. június 13-i számában közölt levelében például felajánlja A papucshősért neki járó kétezer koronát a kis földterülettel rendelkező gazdák szikes földjeinek megjavítására.)

   1939 végén egy New York-i magyar étteremben nyitja meg a Kabos Színpadot – magánszámokat és amatőrökkel bohózatokat ad elő –, a vállalkozás azonban egy hónap alatt befuccsol. Sok ideje lévén 1940 tavaszán – akár otthon – írni kezd. (A Pesten kezdődött...! című, 10 ezer példányban megjelent könyve – amely kisregényt, önéletrajzi fogantatású novellákat, amerikai úti-, és élménybeszámolókat tartalmaz – tehetséges munka.[25])

      1941  őszén végre rámosolyog a szerencse: a Broadway egyik színházban próbálhatja Lengyel Menyhért[26] A waterlooi csata című darabjában ugyanazt a szerepet, amit máreljátszott az ősbemutatón, 1924-ben Pesten.[27] Az egyik próbán rosszul lesz, a kórházban két hétig fekszik oxigénsátorban.1941. október 6-án meghal. 54 éves.

     A halottat – nyilván az özvegy idegessége és rossz kiejtése miatt – Emerson város (New Yersey) temetőjének nyilvántartásába Kobasként jegyzik be, ami később megnehezíti a sír megtalálását.[28] (Kabosné 1950-ben Budapesten hal meg, addig havi 120 forintos kegydíjból él.[29])     

 

Végállomás

Az 1939. május 28-29.-i, (1920 óta első) titkos választáson a  nemzetiszocialista  pártok  – a kormányerők manipulációja ellenére – áttörést érnek el: a korábbi 13 helyett 49 mandátumot (kb. 900 ezer egyéni és listás szavazatot) szereznek.  A 260 mandátumból 183-hoz jutó kormánypárt (Magyar Élet Pártja) képviselőinek többsége is rokonszenvezik a szélsőjobb pártokkal. Május 5-én hatályba lép a faji alapú – becslések szerint 200 ezer embert érintő[30] – II. zsidótörvény, amely kizárja a zsidókat az állami közigazgatásból, igazságügyből, népiskolai és középfokú oktatásból. A kamarák tagjainak csak 6%-a lehet zsidó. Zsidó származású nem szerkeszthet, adhat ki időszaki lapot, nem tulajdonolhat, vezethet színházat, mozit, filmgyártó, illetve filmforgalmazó céget, rendezőként, forgatókönyvíróként nem vehet részt filmkészítésében. (1941 közepén a Kamara 2586 tagja közül csak 126 tag – vagyis 4,87% – a zsidó.[31])

      Mivel tagság nélkül a legtöbb zsidó művész, újságíró nem jut munkához, megrendeléshez, ezért rendkívül fontos az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) 1939. november 11-i előadásával indított Művészakciója[32]. Több, a budapesti hitközség tulajdonában lévő helyiségben, kultúrteremben rendeznek zártkörű előadásokat, koncerteket, képzőművészeti tárlatot. Ezeken csak zsidó művészek, az Eleven Újság esteken zsidó újságírók léphetnek fel zsidó nézők előtt. Magyar zsidó szerzők (pl. Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Pap Károly, Szomory Dezső, Szép Ernő) darabjait csak itt lehet színre vinni. Az együttes főrendezője Beregi Oszkár, tagjai többek között Alfonzó, Bartos Gyula, Kellér Dezső, Mányai Lajos, Peti Sándor, Ráday Imre, Rodolfo, Szilágyi Bea (1956 után Páger Antal felesége), Salamon Béla (Kabos egykori polgári iskolai padszomszédja), s a később a holokauszt áldozatává váló világhírű törpe, Zoli bohóc (Hirsch Zoltán). A fellépők között van Ernster Dezső és Székely Mihály operaénekes, Fischer Annie zongoraművész, Starker János csellista, Márkus Alfréd zeneszerző, karmester (többek között a Lovagias ügy és a Meseautó komponistája.) A német megszállás kezdetén feloszlatják az egyesületet.

   Kabos kollégái, filmjei, darabjai alkotói közül is többnek alakul tragikusan a sorsa. A zseniális Rejtő Jenővel – többek között az Úrilány szobát keres című vígjáték (és film) írója  –  a hideg, az éhezés és flekktífusz végez 1942 januárjában Ukrajnában. 38 éves. Harmath Imre, író, dalszövegíró ugyanebben az évben, szintén Ukrajnában hal meg: nem sokkal éli túl a végtagjai fagysérülése miatti műtétet. Lakatos László író, újságíró, műfordító 1944 elején Nizzában az őt üldöző Gestapo elől az öngyilkosságba menekül. Lőrincz Miklóst – író, újságíró, kabarészerző, forgatókönyvíró – 1944-ben egy razzia során a Japán Kávéházban (ma Írók Boltja) letartóztatják. A Csepel szigeti internálótáborba kerül, ahol július 30-án egy bombatámadás során az életét veszti. Gárdonyi Lajost (akivel Kabos a Vígszínházban évekig együtt játszott) munkaszolgálatosként 48 éves korában, 1945 elején a szerbiai Bor munkatáborában éri a halál. Mihály István írót, öt színdarab és száznál több egyfelvonásos szerzőjét 1944. november végén hurcolják el a nyilasok Ausztriába. Ő 10 néma, és 17 hangos játékfilm forgatókönyvét jegyzi. (Kabos a Repülő arany, a Lila akác, a Mindent a nőért és A papucshős című filmjeiben játszott.) Több száz kuplénak és sanzonnak is a szövegírója, köztük olyan nagy sikereké, mint az Álmaimban valahol; Köszönöm, hogy imádott; Lila ákác; Oda vagyok magáért; Pá, kis aranyom, pá; Tudom, hogy van neki; Mindig az a perc a legszebb. A zsidótörvények után négerként dolgozik. 1945. február végén fizikailag legyengülten Bruck an der Leithában hal meg. Vele lévő 16 éves fiát, Pétert – akit megkereszteltek, Serédi Jusztinián esztergomi bíboros-hercegprímásnál bérmált, pap akart lenni – Mauthausenbe viszik. A tábor felszabadítását csak néhány hónappal éli túl.[33]

 

Újratemetés

Kabos haláláról itthon a legtöbb újság csak az MTI egymondatos jelentését közli[34]. Filmjeit 1942-től nem játsszák, nevét alig írják le a lapok.[35] A Színművészeti Kamara közlönyéből, a Magyar Színészet 1943. októberi számából kiderül, hogy Kabost törölték tagjaik sorából,„a zsidó névjegyzékből. Előadóművészek szakcsoportjából”3 évi nem működés alapján.”[36]Törölhették volna „elhalálozás folytán” indokkal is.

     Kabos hamvainak a hazahozatalát először Rátonyi Róbert kezdeményezi, majd az ügyet az 1994-ben alakult Kabos Gyula társaság[37] karolja fel. A földi maradványokat 1996. november 30-án temetik újra a Farkasréti temetőben. A közadakozásból finanszírozott sír – a nemzeti színű szalaggal átkötött fejkőt leszámítva – jelenleg elhanyagolt állapotban van.[38] (A Blikk négy évvel ezelőtti beszámolója óta tehát semmi nem változott).[39]

       A sírt korábban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

 

Gervai András

 

 



[1] Bálint György (Az Est), Pünkösti Andor (Újság), Egyed Zoltán (A Reggel) kritikáját idézi Bános Tibor: Kabos Gyula, Atheneum 2000 Kiadó, Budapest, 2000, 260. o.

[2] Idézi Bános, 2000, 294. o.

[3] Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, 153. o

[4]A darabban – a filmmel ellentétben – Virág úr és a főnök unokaöccse,  Pali is – ahogy Hunyady fogalmaz – „a kiválasztott fajból való békés polgárok.” ( Hunyady Sándor: Lovagias ügy. Válogatott drámák, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003, 346. o.)

[5]Székely, 1978, 163.o., 151. o.

[6]Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983, 415. o.

[7]Új Magyarság, 1937, július 14.,  idézi: Sándor Tibor: Őrségváltás, A magyar film és a szélsőjobboldal a harmincas-negyvenes években,  Magyar Filmintézet, Budapest, 1992, 82.-83. o.

[8] 1940-42-ben Szálasi Ferenc helyettese, a nyilas kormányban kultuszminiszter. A háború után kivégezték.

[9]Bajtárs, 1938. április, idézi Sándor, 1992, 107.-112.o.

[10]Illyés Gyula például a naplójában márciusban így ír: „A lakáj-drámaíró, a limonádé szerző, a tőzsdés, [...] a zughírlapíró, [...] a posvány zsurnaliszta, [...] a ponyvakiadó, a producer, a filmíró, a színházi vállalkozó, akikre már nincs is jelző, a görl menedzser [...] minket bíztatnak, hogy haljunk hősi halált értük [...] Méltó mód végezzük, a magunk ügyéért. Ha tenyerünk bőrét tisztán tartottuk tőlük, csontjaikat ne egy gödörben találja az utókor e dögökével.” (Magyarok-Naplójegyzetek, II. kötet, Nyugat, Budapest, 1938., 276. o.) Augusztusban pedig Párizsban Károlyi Mihály ex-miniszterelnöknek – annak napló bejegyzése szerint – kijelenti, hogy „Csak a zsidók földjét kellene felosztani."(Károlyi Mihály napló-töredékét Litván György közli az Élet és Irodalom 2000. március 10.- i számában, München, Illyés Gyula és Hatvany címmel).

[11]Az Est, 1938. okt. 19. idézi: www. omike.hu/ a színművészeti-kamara

[12]Budapesti Közlöny, 1938. december 6.

[13]Budapesti Hírlap, 1938. december 6.

[15] Egyáltalán nem csak kisembereket formált meg, 46 filmszerepe közül tízszer gazdag vagy/és bizonyos hatalommal rendelkező ember, többek között milliomos, bankár. 13-szor másoktól viszonylag kevéssé függő értelmiségi, művész.  Kilencszer kereskedő, valamilyen szolgáltatással foglalkozó, nyolcszor pedig hivatalnok, alkalmazott. Négy-ötször a szerepe nehezen besorolható, tipizálható. 

[16]A Cseresznyéskert Lopahinjaként, a Bűn és bűnhődésben Marmeladov  szerepében vagy Lengyel József A nagy börtön  című darabjában a kritikusok ünnepelték.

[17]Pesti Hírlap, 1925. október 1.  Kabos Szemjon Sz. Jutkevics: Szonkin és a nyeremény című darabjában egy zsidó írnok kis, drámai szerepét játszotta.

[18] Színészvélemények in: Kabos Gyula 1987-1994. Születésének századik évfordulójára, Magyar Filmintézet, 1987, 373.-384.o.

[19] Az Est, 1937. augusztus. 8.

[20]Színházi Élet, 1936. március 15, idézi Cenner Mihály: Kabos Gyula színpadon ( in: Kabos Gyula, Magyar Filmintézet, 1987, 134. o.)

[21]1937-ben 38 film, 1938-ban 30 film készült.

[22]Idézi Cenner, in: Kabos Gyula, 1987, 176. o.

[23] uo. 175. o.

[24]  Bános 2000,  334. o.

[25] in: Kabos Gyula, Magyar Filmintézet, 1987. 249.-313.o.

[26]Író, forgatókönyvíró. Többek között ő jegyezte a Lenni vagy nem lenni és az élesen antikommunista, Gréta Garbo főszereplésével készült Ninocska forgatókönyvét is.

[27]Korábban is lett volna egy komoly kiugrási lehetősége: 1939 tavaszán a Broadwayn, a Henry Miller színházban játszhatott volna Bús Fekete László Ladies and Gentlemen című darabjában. Akkor azért kellett visszautasítania az ajánlatot, mert frissen operált feleségét kellett ápolnia.

[28]Bános, 2000, 347. o.

[29] Cenner, 1987, 188.-189.o.

[30] Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris, Budapest, 2010, 187. o.

[31]Harsányi László: És (nem lehet) színész benne… 3. A Színművészeti és Filmművészeti Kamara szerepe a jogfosztó törvények végrehajtásában,  in: https://www.criticailapok.hu/43-2016/39094-es-nem-lehet-szinesz benne-3

[32]http://omike.hu/omike/omike-muveszakcio-1939-1944Az első előadás  bevezetőjét Szép Ernő tartotta. Az OMIKE fennállása alatt az előadásokat 272 ezren nézték meg. http://caruso.blog.hu/2012/06/11/volt_egyszer_egy_omike

 

[33]Merkler András (Mihály István fia) bevezetője, in: Mindig az a perc, Válogatás Mihály István műveiből, Budapest, 1994, 1.-15.o.

András Budapest ostromát Sztehlo Gábor tiszteletes egyik gyermekotthonában vészeli át.  Angliába kivándorolt anyja 1946-ban érte jön, átcsempészi a határon és magával viszi Angliába. Korda Sándor támogatja őket, és fizeti a tanulmányait. 1949-ben mindketten megkapják a brit állampolgárságot. András könyv- és adószakértő lett, majd később író.

[34]A kevés kivétel egyike Az Újság, itt háromszor is foglalkoztak Kabos halálával. Az október 9-i cikk szerint az özvegy Budapestre küldött, rossz angolsággal megszövegezett táviratából nem derült ki, hogy mi történt a férjével.

[35]1942-ben és 1943-ban is csak 3 cikkben említették Kabos nevét, 1944-ben már csak egyszer (Pesti Hírlap). Forrás: https://adtplus.arcanum.hu/hu/

[36]Magyar Színészet, 1943. október. 6. o.  

A 6090/1938. M.E. sz. rendelet 50. § 5. pontjának megfelelően törölni kell a kamarai tagok közül azt, akit az elbocsátása, illetve a szerződése felbontása után  három éven belül nem alkalmaznak, vagy nem kap újra szerződést.

[37] Alapítói: Mikó István, Székhelyi József, Szombathy Gyula.

[38]A sírkő kőkeretén belül a murva nincs feltöltve, egy művirágon és egy virágon kívül nincs beültetve, a kavicsrétegből fű és gaz nő ki. A megkopott kőkeretben egy nagy műanyag flakon éktelenkedik. A síron eredetileg nem helyeztek el fedlapot, ezt az évek során pótolni lehetett volna. (2018. június 14.-én jártam a temetőben.)