– Egészen kiskoromtól – Balázs Béla szavaival – benne ültem a filmben. Apám még a harmincas évek közepén gyomorfekélyt kapott, s az orvos azt tanácsolta neki, lehetőleg minél többet szórakozzon. A családunk ezért – sok pénzünk nem lévén – vasárnaponként moziba járt. Kamasz koromban egyébként író akartam lenni. Tizenhat-tizenhét évesen kezdtem novellákat és verseket gyártani. Az írásban is elsősorban a képszerű láttatás izgatott.

 

– 1946-ban érettségiztem. Utána az ifjúsági mozgalomban, a közigazgatásban, majd 1950-től a pártközpont Kulturális Osztályán dolgoztam. ’54-től pártfőiskolán tanultam.

– A Bölcsészkar elvégzése után hat évig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgoztam, emellett a régi Kritika, majd az Új Írás szerkesztőségében is; alapítója voltam a Fiatal Írók Munkaközösségének és a Mozgó Világnak. 1971-ben hívtak a pártközpontba, ahol 1974 végéig dolgoztam, mellette másodállásban végig megőriztem kutatói státuszomat és témáimat.

 

A dokumentumok lelőhelye nagyobb részt a Magyar Országos Levéltár (MOL) és a Magyar Nemzeti Filmarchívum könyvtára (MNF). Az egyéb forrásokat külön jelöljük. A MOL-ban található anyagok az MDP KV Tudományos és Kulturális Osztályáról (1956-ig) illetve az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályáról származnak.

1955. augusztus 17-én

 

 

Komoly nehézségeink vannak. Tudni kell, hogy nekünk az egész Nagy Imre-rezsim 20 milliárdba került. (Külföldi adósságok, de ennél is nagyobb a fegyelem meglazulásából eredő kár, s a velünk szimpatizálók hitének a megtörése.) /..../ Két-három évig nekünk minden erővel dolgozni kell, s össze kell húznunk a nadrágszíjat.

 

/…./

 

I.

1., A művészeti szövetségek egy része az ellenforradalom előtt és alatt az ellenforradalmi tevékenység bázisává vált.

A Politikai Bizottságnak játékfilmgyártásunk megjavítását szolgáló néhány fontosabb intézkedésről

 

Játékfilmgyártásunk az utóbbi időben sok jogos kritikát váltott ki, mert tartalmilag és művészi kidolgozás szempontjából elszürkült, a filmek túlnyomó többsége gyenge, alig közepes. Ennek kettős oka van. Az egyik: filmművészetünk kerüli a társadalmilag fontos témákat, konfliktusokat, többnyire azért, mert ezeket a forgatókönyvírók és rendezők nem is ismerik, illetve gyakran periférikus problémákat tekintenek társadalmunk fejlődésére jellemzőnek. /…./

Szeretném, ha mód lenne arra, hogy félelem nélkül lehessen hozzányúlni bizonyos rázós témákhoz.

 

/…./

/…./ Véleménye szerint több olyan filmre lenne szükség, amelynek hősei, figurái alulról indulnak, és felfelé előremennek, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor a figurák, hősök többsége felülről lefelé megy.

Kovács András Falak 34.400

Keleti Márton Tanulmány a nőkről 36.000

Mégis úgy érzem, kötelességem megfogalmazni indokaimat elsősorban azok számára, akik szerettek, és akiket szerettem, akik iránt, és akikért felelősséget viseltem, akik segítettek nekem, és akiknek én is megpróbáltam segíteni. Magyarázattal tartozom azoknak is, akik megbíztak bennem, sőt még azoknak is, akik a legszívesebben a „Duna fenekén” láttak volna, és most biztos szidni fognak, amiért „kiúsztam a túlsó parton.”

Garamvölgyi József elvtársnak

Budapest

Jászai Mari tér 16.

Mellékelten küldöm a Magyar Film és Tévé Művészek Szövetségének állásfoglalását a X. kongresszus irányelveivel kapcsolatban. Kérlek, juttasd el, ahova szükségesnek tartod. Kérdésedre, hogy milyen témáról tartanánk fontosnak, hogy szó essék a kongresszuson, két gondolatot tartok szükségesnek hangsúlyozni:

1972. november 20.án megbeszélést folytattam Bíró Yvette-tel a Filmkultúra szerkesztőségében. /…/

     Szóvá tettem a lap egyoldalú koncepcióját (Jancsó-centrikusságát), s azt a változatlan igényt, hogy az egész magyar filmművészet illetve a marxista filmesztétika orgánuma legyen. Bíró Yvette számos cikket és szerzőt sorolt fel a „Jancsó-monopólium” cáfolására. Ezek valóban helyet kaptak, de – mondtam – „mint vendég”-ek; nem módosítják a lap alapállását.

Budapest

Játékfilmstúdió Vállalat Budapest, 1973. július 18.

Hiv.szám: Ig/111/73

 

Művelődésügyi Minisztérium

Filmfőigazgatósága

 

Kondor István főigazgató elvtárs

 

A Budapest Filmvállalatnál Rényi Tamás rendezésében készült „Makra” című filmet a Filmművészeti Tanács 1973. június 30-án megvitatta. Ez a vita arra kötelez, hogy a film bemutatása érdekében javaslatot tegyünk, illetve kifejtsük álláspontunkat. Álláspontunk kifejtése annál is szükségesebb, mert a filmen alkotói, rendezési beavatkozást objektív okokból nem tudunk végrehajtani, hiszen a film 1972 augusztusában készült és azt a Filmfőigazgatóság 1972. szeptember 19-én elfogadta. Ezért a szó műszaki értelmében legföljebb csak vágási és utószinkronizálási eljárások lennének lehetségesek. Ezzel kapcsolatban viszont a következőket szükséges elmondanunk:

 

Kedves Simó elvtárs!

 

Meglehetősen meglepve olvastam a két legutóbbi filmfesztiválról. Az egyik a kőszegi fesztivál, amelyik – a sajtóból úgy látszik – teljesen átalakul a Balázs Béla Stúdióban készült filmek bemutatójává. Pedig a Balázs Béla Stúdió eredeti statútuma az volt, hogy lehetőséget adjon az induló fiatal filmeseknek a „szárnypróbálgatásra”. Ahogy azt az akkori Balázs Bélások fogalmazták: amint a fiatal íróknak megvan az a lehetősége, hogy /…/ írásaikkal felkeressenek egy-egy szerkesztőséget, egy-egy idősebb írót, barátot, hogy bemutassák, s tanácsot segítséget, bírálatot kérjenek, – hogy lehetne ugyanezt sajátos pályájuknak megfelelően a filmeseknél biztosítani?

/…./ Az állami vezetés és a Szövetség kapcsolatáról szólva a jelentés-tervezet jelképes fontosságot tulajdonít annak a körülménynek, hogy a Filmművészeti Tanácsban a Szövetség tagságát 5 személy képviseli.

10., /…./ A művészek felelőssége mellett beszélnünk kell arról is, hogy játékfilmgyártásunk mai légköre és szervezete nehezíti ezt a kockázatvállalást, inkább a középszernek kedvez, amelyből „nem lehet baj.”

 

Kedves Hámori Elvtárs!

 

A Film Színház Muzsika 1975. július 5-i számában képriportot közölt Zolnay Pál: Szélmalom c. filmjének forgatásáról. Megjegyezzük, hogy a film felvételeit a Filmfőigazgatóság leállította, elkészültének időpontja egyelőre bizonytalan, így a róla szóló tudósítás is időszerűtlen.

 

 

A filmkritikusok nemzetközi FIPRESCI-szervezete vezetőinek kérdésére, hogy Bíró Yvette, a szervezet magyar alelnöke az utóbbi időben miért nem kap hivatalos hozzájárulást a különféle külföldi rendezvényeken való részvételhez – az alábbi választ adhatjuk:

Kedves Tóth elvtárs!

Bacsó Péter elvtárs „Tanú” című filmjének forgalmazása, illetve egyedi vetítéseinek ügyében osztályunkhoz fordult. Levelében tájékoztat arról, hogy kérését elküldte Pozsgay Imre elvtársnak is.