Lőrinc László

történelemtanár
 

I.

 
Még nem olvastam végig, Bódynál tartok. Nagyon izgalmas és felkavaró leszállni ezekbe a bugyrokba. Nagyon fontos tett – bármit is ír majd, mond majd bárki sértett és fél-sértett – hogy ezt a könyvet, ezeket az írásokat megírtad: tényleg kell tudnunk ezeket a múltunkhoz.
Böszörményi fejezet felkavaró, katartikus. Utána következők kicsit ugyanazt variálják, nekem túl sok a megannyi kis apró jelentés. De ezt én, a széles nagyérdemű mondja, és nem a korszak kutatói, akiknek szerintem fontos a sok jelentésrészlet is. Sok olyasmi történt, amit a kisagyunkkal tudtunk akkor, de mégsem gondoltuk volna, hogy tényleg, igazán. Az tetszett még nagyon, mikor a tartótiszt a jelentés alapján közbenjárna Ruttkai vagy más híresség fizetésemelése érdekében (kéri átküldeni a dolgot a műv. minisztériumba – ezt  így értelmeztem, ennek van némi bája.)
Emlékszel Esterházy Spionjátékára? Egy kis szobaszínházban láttam, Vallaival. (Erről vajon mit jelentettek a spionok? Ennek nézz majd utána.) Mindent tudtunk tőle, de tulajdonképpen tőle függetlenül is. (A vásárhelyi laktanyában V. O. honvéd mindenkinek elújságolta, hogy ő tégla. Nem is mehetett soha haza. Mi lehet vele?) És mégis milyen más így, csupaszon, enyhe hányingert keltő kisszerű konkrétságban.
Bátor szerzőnek tartalak, aki jó szolgálatot tesz az éppen kihúnyóban lévő demokráciánknak.
ui.
A cím egyszerűen telitalálat, zseniális. Mikor ideadtad, nem is vettem észre igazából.
 

II.

Olvasom tovább. Érdekes, ahogy az ügynök Máriássyt közben megkritizálják a Politikai Bizottságban, mint elhajló szerzőt. Micsoda káosz, micsoda rémálom az egész.

    Az Ikszeket is újra kéne olvasni. Nagyon érdekes. Különben igazad van, az egyes fejezeteknek mindnek van értelme, csak nekem helyenként sok a jelentésidézet, a sok kínos aprócska mozzanat, akár gonoszkodás van mögötte, akár a jelentő kínszenvedése, hogy valamit azért írjon, de ne nagyon ártson.