Beszélgessünk a könyvről!

Ha a könyvvel kapcsolatban valamilyen kérdést, problémát fontosnak tart, s azt szívesen megvitatná másokkal, kérem ide írjon! Ehhez előbb regisztrálnia kell, és ezután bejelentkeznie.

 

Hozzászólások  

 
0 # sipos andrás 2011-04-19 21:40
Valamiért Novák Márkról megfeledkeztél. Ő is öngyilkos lett 37 évesen. Halála előtt találkoztunk a tévében. Teljesen ellehetetlenült , sehol nem állnak szóba vele, nem kap munkát - mondta. A Kedd nagy szakmai siker volt (ma is remekmű!), a Szentjános fejevétele egy az akkori "honnan jöttem" filmek közül (Gaál, Gyöngyössy, Sára után már nem hatott revelációnak). Nagy kérdés, mennyiben befolyásolta sorsát Szabó feljelentése? netán mást is ráállítottak vagy őt magát is beszervezték? Érdekes volna megnézni a gyári elfogadási jegyzőkönyveket , hogyan értékelték belsőleg a munkáját.
Ja, még Szabóhoz. Egyszer Simóval beszélgettem a Herskó-Szabó párosról (a Párbeszéd kapcsán, melyben Sanyi volt a harmadik ember). Mélyen emlékszem, mikor azt mondta, mindketten végtelenül tisztességes emberek. A szakmában ez a dicséret volt a non-plusz-ultra.
 
 
0 # gervai andrás 2011-05-01 18:15
Köszönöm a hozzászólásodat .A könyv 11. oldalán szerepel, hogy kik haltak meg fiatalon. Ezen a listán ott található Novák is. Most vettem észre, hogy sajnos elírtam az évszámot: nem 27, hanem 37 éves korában lett öngyilkos. Helyesbítem az adatot a honlapomon. A Szabónál található, Novákra vonatkozó tartótiszti megjegyzésekből úgy tűnik, hogy a BM szemében veszélyes "elemnek" számított. Elképzelhető, hogy mások is jelentettek róla.A Keddre emlékszem, én is nagyon szerettem. Nagy talány, hogy miért alakult úgy a sorsa, ahogy alakult. Te jobban ismerted, talán van valami információd ezzel kapcsolatban.
 
 
+7 # Administrator 2011-05-25 18:47
Levélként érkezett, a közzététel engedélyezéséve l:

Idézet:
Tisztelt Gervai András!

Elnézését kérem a levelemért. Nem értek a könyv íráshoz. Valószínűleg Ön a végén azt fogja gondolni,hogy a levélíráshoz sem.

Viszont megteszem,bízva abban,hogy végig olvassa. És ha ezt megteszi,író lévén talán össze fog állni valami kép arról, amiért "tollat" ragadtam.

Nem olvastam a könyvét, valószínű, hogy nem is fogom. Csak egy részletet láttam belőle. Ami végül is semmi de semmit sem váltott ki belőlem, mivel kb.négy éve találtam rá az Ex-homáron. Pont ez a cikk volt és tavaly némi véleményemmel-érzésemmel már kommentáltam ott a dolgot.

Bocsánat, még be sem utatkoztam. Szóval, Kocsondiné Hevesi Ildikó vagyok,egyszerű en "csak" a Kocsis Lőrinc (Főhadnagy) legidősebb unokája.

Irodalomhoz, történelemhez, politikához, nem nagyon értek. Leginkább azért, mert nem szeretem. Olvasni viszont mindennél jobban. Na nem a számítógépen, hanem papírra vetett könyveket, cikkeket.

Nagy rajongója vagyok Havas Henriknek, Tvrtkónak, Kende Péternek.

Önt nem ismerem, egyetlen egy könyvéről sem hallottam.

Mint fentebb már írtam, nem a Papámról bemásolt dolog, amiért felháborodtam. Hanem a Kocsis Lőrinc bemutatásáért. Nem gondolom, hogy bármelyik fent nevezett író, kiadott volna egy anyagot így, mint ahogyan ezt Ön tette. Annak legalább is biztos utána jártak volna, hogy a halála dátuma csak egy vonal, vagy egy évszám. Kizártnak tartom, hogy Havas a könyvében egy kérdőjellel oldotta volna meg a dolgot. Főleg úgy, hogy az illető már 21 éve elhunyt.

De erről majd később.

Írta ezt a könyvet, a címe: Fedőneve Szocializmus.

Kérem Önt, most hasonlítsuk össze virtuálisan ezzel a könyvvel: "Fedőneve Orbán Viktorizmus" (az Orbán Viktor Neve, szabadon behelyettesíthe tő)

Én 1972-ben születtem. Apukám-Anyukám egyszerű emberek, az akkori TSZ tagjai. 1970-ben házasodtak és 1975-ig laktak(unk)a Kocsis nagyszüleimnél.

Nagyapám akkor már az Orosházi Tangazdaságban dolgozott, Nagymamám pedig az Orosházi Üveggyárban.

1975-ben az akkori rendszer lehetővé tette, hogy biztonságban és előre tervezhetően házat vegyenek és további gyereket vállaljanak. Így született meg a Testvérem, Edit 1977-ben.

Talán ez az az időpont,mikortó l az emlékezéseimet biztos alapokon tudva, felmerem idézni a múltat-a mostani jelennel szemben.

Apukámra ebből az időből nem emlékszem. Nem azért mert nem volt,hanem mert dolgozott. Több munkahelyen egyszerre. Értünk-a családjáért. Viszont mindig megkapta a fizetését, időben, rendesen. Az udvarunkon 15-20 sertés, malac volt, a csirkék és kacsák maguktól szaporodtak. Órákat álltam sorban a malomban takarmányért. Volt fűszerpaprikánk , paradicsomunk, paradicsompapri kánk, tökünk, címerezésre vállalt kukoricánk, mákunk... stb. És ősszel még Papámék kukoricáját törtük.

Az osztálytársaim Szülei dolgoztak. A gyerekek nem voltak éhesek,a szüleik nem segélyért álltak sorban. Rendes ruhában jártunk. Biciklit a szüleinktől kaptunk-és nem loptunk. Évente mehettünk táborba, mert nem kellett választani,hogy rezsit fizetünk, vagy ételt veszünk.

Nyáron a TSZ-ben dolgoztunk, több száz gyerek egyszerre. Búzát "idegeneltünk", repcét gazoltunk. Nem számított a szél, a nap,az eső. Ittuk a lajtos kocsiból az állott vizet és ettük az üzemi konyhán főzött ebédet. A HCCP-t hírből sem ismertük,még talán szalvétánk sem volt. Viszont boldogan vettük fel nyár végén a fizetésünket.
Nem követelőztünk de emlékeim szerint sosem hallottuk azt, bármit kértünk, hogy "nincs"nem tudom kifizetni "nincs pénzünk" nem telik rá.. stb. kifejezéseket.
Amikor videóra vágytunk,a Szüleim ezt mondták: "Vállalunk paradicsomot, jöttök, segítetek és kaptok videót. "Tavasszal kapáltuk-nyártól paradicsomot szedtünk és ősszel megkaptuk. Igazi kincs volt számunkra.

Ha jól emlékszem, így lett mindenünk. Kértünk-dolgoztunk-és kaptunk! Nem hitelre-munkáért cserébe!!

A Szüleim barátai külföldre jártak évente nyaralni és autóval rohangáltak, Mi Harkányban voltunk-egyszer- és gyalog közlekedtünk. Mégis szalonnát sütöttünk együtt, névnapokat ünnepeltünk és nem feljelentettük egymást.

Nekem többet ért egy Apukámmal ping-pongozva eltöltött szombat délután,bármily en luxusnál.(az asztalt Ő csinálta) Mert akkor ott volt-velem volt.Nagyszénáson éltünk, ahol egy országos hírű termálvizes fürdő működött. (Sajnos csak múlt időben) Hétvégén kint volt az egész falu. Szó szerint. Ettük a zsíros kenyeret,ittuk az üdítőt, a felnőttek beszélgettek, mi játszottunk. Nem volt vízforgató, nem volt víztisztító és mégis túléltük fertőzések nélkül. A szemetet mindenki össze szedte, a padokat nem tettük tönkre,nem firkáltuk rá,hogy kit mennyire szeretünk éppen.

Tanultuk, mert hittük,hogy van miért. Anyukám azt mondta, hogy legyünk ápolónők, mert rájuk mindig szükség van. Hmm

Igen?? Most is? A húgom Németországban ápolónő én pedig Angliában. Mert nem kellünk a helyi kórházban havi 80 ezer Forintért. Én mert megszülni merészeltem a második gyermekem, a Húgom pedig gerincbeteg.

Ha jól emlékszem,akkor iban egy család házát sem árverezték,nem volt ismert a letiltás, inkasszálás, kilakoltatás szó.

Viszont voltak Mhsz bulik, Autóklub bulik, a TSZ különböző ágazatainak vacsorái. Évente több napon keresztül volt a nyugdíjasoknak rendezvény, ahol boldogan ettek ittak és még táncoltak is. Hetente voltak lakodalmak,több száz vendéggel.

Nem volt szívinfarktus, koleszterin, stroke, pancreatitis. Nem voltak uniós játszótereink, viszont sötétben is kimehettünk az utcára.

Most mi van?? Az igazság az,hogy nem tudom! Csak azt,hogy amit mi 11 év alatt a Férjemmel felépítettünk,a z két év alatt összeomlott egy építőipari vállalkozás miatt. Hiába kért haladékot-részletfizetést , ez nem számított. Vittek mindent. Amit lehetett. Hónapokig ennünk nem volt mit. Áramunk, gázunk nem volt. (Áramunk konkrétan 8100 Forintos tartozás miatt-amit + 19 ezerért kapcsoltak vissza, majd két nap múlva jött az elszámolás, hogy 28 ezer Forint túlfizetésünk van- tehát ők tartoztak nekem, 20 ezer Forinttal és mégis én lettem büntetve) Az Apeh, a Végrehajtó naponta verte az ajtót. Rettegtünk minden előttünk lassító autótól. Féltünk a postástól, a szomszédtól. Fel lettünk jelentve, a cigányok megloptak, megvertek minket.

És azt a vállalkozást, aminek tartozására részletfizetést nem kaptunk, egy az egyben felszámolták, minden tartozását törölték. A Férjem ellen csak azért indítottak eljárást, mert nem vett részt a felszámolási eljárásban.(Akkor már kint éltünk)

Mind eközben,a Szüleimet,Testv éremet,a 15 éves Lányomat (aki Velük él) zaklatták, lerohanták a nyomozók. Volt,hogy egy héten többször is. Igaz rendesek voltak,mert minden alkalommal elmagyarázták, hogy ők felsőbb utasításra teszik ezt.

Hmm-ismét-Nem emlékezteti Önt ez valamire, amiről írt??

És a dátum 2010-2011!!!

És akkor most nézzük meg a lényeget!!

Szóval: Kocsis Lőrinc 1927-1990 Született Karcagon és meghalt Nagyszénáson

Sokkal több iskolával és kitüntetéssel rendelkezett,mi nt amit Ön megemlít. "Csak" Állami kitüntetést kétszer kapott. (ha jól tudom, ezeket most is két kézzel szórják-kérdés az, hogy mennyire lesz majd büszke rájuk az utókor)

De Kocsis Lőrinc Elsősorban az én NAGYPAPÁM volt! A Legjobb ember, akit valaha is a hátán hordott a Föld! Aki nem meglopta a munkahelyét, hanem Ő vitte oda amire szükség volt. Aki munkaidőben még az ezer éves motorját sem szerelte-mert azt is törvénytelennek érezte. Aki felült a kombájnra, mikor a munkása lebetegedett. Aki élete végiéig tanult, iskolákba járt,rengeteget olvasott, bárhol bármilyen közösség imádott és szeretett Embere volt!

Pár emlékképem Róla:

Születésemkor a terasz palatetőjére festette fel a nevemet, a hátán vitte haza Orosházáról a kiságyat.... a hátán lovagoltatott, pelenkázott, etetett,az első gyümölcsöket hozta nekem, aki az utcán várt, mert tudta,hogy Hozzájuk vezet az első utam. Aki elkísért a Szakközépiskola i nyílt napra, mert látni akarta, hogy az ápolás nekem való szakma-e. Aki kézzel írta a leveleket a kollégiumba, mert tudta, hogy szenvedek ott. Aki főzött hétvégén, aki ült az ágyam szélén nagyon-nagyon sokat mikor lázas voltam. Aki szedte velem a paradicsomot, a paprikát, címerezte a kukoricát és soha egy méterre el nem távolodott tőlem. Aki azért ment fel Pestre, mert csak ott lehetett azt a fajta földgömböt venni, amire nekem szükségem volt. (egyébként az a földgömb és egy 38 éves diakép ami itt van velem most is)

Rengeteg mese és versmondó versenyt nyertem. Az okleveimre ráragasztotta a kiskori fényképemet, bekeretezte. Pont a múltkor meséltem a Férjemnek a termés és
levélgyűjtemény t. Minden évben elkészítették Mamával nekem,mert az iskolába az kellett. Minden évben én nyertem meg. Vagy tudja Ön, hogy Orosházán a Tangazdaság területén volt-van egy Arborétum?? Szerintem abban 30 éve ember sem járt. Pedig van olyan fa, amiből talán kettő van Magyarországon. Ő tudta, gondozta és próbálta menteni azt a cseppnyi területet.

Karcagon született és Szívében mindig Karcagi is maradt. Évente egyszer mentünk - Halottak Napjára. A Szülei sírjára vittünk virágot. Olyankor végig látogattuk a rokonokat. Még ma is hallom a vonat kattogását.. hallom mikor a pár méter széles Zagyváról meséli, hogy milyen pusztításra képes. Sosem tudtam elképzelni,de sajnos az utóbbi időkben láthattam,hogy "ebben is "igaza volt.

Emlékszem a Karcagi Malomra, a Kórházra,a Testvére által sütött "darázsfészek" illatára.Emlékszem arra a rossz érzésre is, mikor mentünk haza.....mert véget ért Vele egy hétvége megint. Ezek a Karcagi vonatozások.....ezek felejthetetlen emlékek.Azóta sem voltam ott-sajnos. De nem is vágyom oda. Nélküle már más ez a Föld!

Tiniként két dolog éltetett, a lövészet és a motorozás. A lövészetben egész az országos szintig vittem, motorban pedig csak kalózkodtam Édesapám öreg Pannóniájával. Amivel elég sok bajom volt. Mentem Papához.. aztán rohantam tovább... puszi, ölelés és már kint is voltam a kapun. Igen ám, de a motor sosem indult. A második próbálkozásnál már fel is tűnt Papa. Kis szék és drótkefe illetve gyertyakulcs a kezében. Öt perc múlva, már roboghattam is tovább. Soha nem néztem hátra.... úgy emlékszem. Mert természetes volt, hogy ott van. Ott van mindig... betegségkor, építkezéskor, hajnalban, késő este, télen, nyáron... bármikor.

Utolsó képem róla... ült a teraszon,már nagyon beteg volt-volt, hogy meg sem ismert. Megsimogattam, megöleltem majd elindultam......és akkor még hátra néztem........talán először és egyben utoljára.

Mai eszemmel már vissza mennék és szorítanám még lehet!!

Voltak a Névnapjai! Azok nálunk többet jelentettek mint a Karácsony!! Aztán meghalt.... és a Lőrinc nap pokol volt az életünkben. Majd eltelt öt év és az én első gyermekem, több mint kétheti késéssel, Lőrinc napkor megszületett!! (a Kisebbik pedig a Nagymamám névnapján)

Talán sejtheti ezek után, hogy ez mit jelentett számunkra. Újra élet költözött a családunkba, Andikára Istenként tekintettünk. Mind eközben a Születésnapjai csak Róla szóltak-szólnak ma már. Mégis érzi magát annyira különlegesnek, hogy e módon a sosem ismert Dédpapája mércéje szerint élje az életét. Kéretlenül képviseli azt az életet, amit csak hírből ismer.(Kérem Önt,üsse be a nevét a Google-ba-csak ennyit: Kocsondi Andrea)

Eszembe jutott még, mikor 30 évesen autóvezetésből vizsgáztam. Mikor a vizsgabiztost vártam, kinyitottam az autó hátsó ajtaját és "megkértem"Papát és Mamát,hogy "üljenek" be.

Mint írtam, egy ideje már Angliában élünk. Tavaly óta már van lehetőségünk a Szüleimet is kihozni. Voltunk a Stonehenge-nél többször, álltunk a tengerparton, Shakespeare sírjánál, Avebury köveinél, sétáltunk Churchill nappalijában, ott voltunk Apukámmal a Királyi esküvőn, hajóztak a Temzén, voltak a London Eye-n. És minden egyes pillanatban itt vannak velem a Nagyszüleim is. Mikor a Szüleimnek mutatom eme csodálatos tájat, mutatom Papáméknak is. Mikor ünnep van, Nekik is Kellemes Ünnepeket kívánok! A nap minden pillanatában Ők is itt vannak. Ritkán ha álmodok Róla, csak magához ölel-nem szól! Ilyenkor napokig egy másik dimenzióban élek! Mi nem azt mondjuk, hogy Istenem segíts, hanem azt, hogy Papa segíts!! Minden napnak minden cselekedete arról szól,hogy vajon ez Papának tetszene-e?? Nekem Ő marad a "number one" bármi volt is. És pont ilyen az Édesapám, az Édesanyám és a Férjem!! A világgal szembe megyek, hogy megvédjem Őket!! Mert páratlanok!

Írt Papa nagyon sokat. Verset, novellát..stb. Egyszer olvastam egy rólunk szóló verset. Sajnos mikor meghalt, sehol sem találtam. Viszont az utolsó sorai az agytekervényemb e égtek:
"Sír széléről kezük visszafog,
Szívem a sírból is Rájuk mosolyog."

És ez így van, TUDOM!! Mert Ő bármit mondott, azt komolyan gondolta. Nem írta volna le, ha nem lett volna abban biztos, hogy van ott fent egy másik
Ország. Nem írta volna le,csak úgy rímként!!

Ön részletesen bemásolta egy jegyzőkönyv leírását. Az akkori helyzetben, szlogenmentes életben, Ön hogyan írná le a jelen korban ezt az esetet??

Vagy hogyan írná le, egy 15 éves Kislány "kihallgatását" az Édesapjáról, felsőbb utasításra??

Mennyivel nagyobb bűn, egy falfirka nyomozása, mint egy ellopott autó ügyének ilyen indokkal való lezárása:"Orosházán nem szoktak autót lopni!" (A mi autónkat lopták el 1998 December 15.-én hajnalban - és így zárták le 3 hónap múlva az ügyet)

Lehet vitatkozni a múlt és jelen között. De ha végig gondolja, pont olyan időket élünk mint akkor. Gondolok itt a Kubatov listára,a vonalkódos Nemzeti együttműködésre , a szegények el szegényesítésér e, a gazdagok gazdagabbá tételére.

Mi értelme van egy olyan országnak, ahol visszamenőleg változtatják a törvényeket, ahol elveszik a gyökereinket, átneveznek mindent és mindenkit? Ahol a Gyermekeinket fosztják meg a tanulás-a munka lehetőségétől?

Mi jó abban, hogy a 25 éve minden jót és rosszat együtt megélt Barátnőm, nem mer ma írni csak fél szavakat (amiből mi értjük egymást), mert a Férje a rendőrség kötelékében dolgozik? És FÉL!!!

Mi jó van abban, hogy a Gyermekét kirakják egy nagyváros iskolájából és 100 km-el távolabb veszik csak fel, mert diszlexiás?

Mi a jó abban, hogy az én kitűnő és igen-igen jól nevelt (hála érte a Szüleimnek) gyermekemet a tanár "undorító, bunkónak" nevezi, mert a tolla a másik teremben maradt?

Mi a jó abban,mikor Szülők ezrei sírnak Karácsonykor, mert a Gyermekük a Világ másik végén él?

Vagy mi a jó abban, mikor a Végrehajtó az Édesanyámnak ordít, hogy nem kellett volna ennyi hitelt felvennie! Sosem volt hitele-egy bűne van,hogy nekünk eljött kezesnek. És mégis az Ő fél házát bántják, a mi több tíz milliós ingatlanjainkho z hozzá sem nyúlnak!

Ha akkor diktatúra volt,akkor most mi van? Akkor jelentettek a kollégáról, szomszédról, ismerősről-fedőnév alatt, most pedig feljelentik névtelenül a szomszédot, a barátot, a főnököt,stb.

Akkor fekete autók álltak meg a ház előtt, most pedig a Végrehajtó, az Apeh és a rendőrség.. illetve az Eon, a Dégáz és társai.

Könyörület nem jár senkinek!

Közben pedig van egy Ország, Budapesttől két órányi repülő útra......ami nem kánaán, viszont félelem mentesen élhet, dolgozhat bárki.

Voltam Otthon Augusztusban. Fent vannak a képeim az IWIW-en és a Facebook-on is. Voltam a Nagyszüleim házánál. Ha van két perce, nézze meg.

Nem ilyen házban hal meg manapság egy több tíz éven át vezető beosztású ember!! Többet ért egyetlen körme alatti "piszok", mint ma az egész Parlament embere családostól.

Én búcsúzásképp egyetlen egyet tudok mondani!!A Világ legboldogabb,le gszerencsésebb embere vagyok!! Mert az unokája lehettem 18 évig. Hogy ismerhettem, ölelhettem és általa
megismerhettem az emberi lét értelmét!! Sok ismerősöm irigyel is a mai napig érte! Ha játszhatnék, most kapásból-önző ember lévén-adnék öt évet az életemből, öt perc Vele eltölthető időért!

Négy unokája él a Világban szétszórva-mégis az Ő láthatatlan keze, oly erős köteléket képez közöttünk, ami az összes erővel szembeszáll!! És ez nem jellemző a mai kultúrára.

Végül kívánok Önnek olyan Gyermekeket, Unokákat, Dédunokákat, akik halála után 21 évvel ilyen szeretettel, hűséggel, imádattal védik Önt, mint Mi a Nagypapánkat!

Most még írtam ezt a levelet, a kicsi lányom nézett egy fimet. Az utolsó mondatra figyeltem fel. "Hány ember mellett érzed,hogy ami Te vagy az különleges?"

Erre szerencsére az én listám az hosszú: Nagypapám, Nagymamám, Apukám, Anyukám, Testvérem, Férjem, Gyermekeim (Andrea és Ildikó)

Nem gondolom,hogy az én írkálmányom változtatott egy picit is az Ön véleményén. Nem is ez volt a célom!

Az én célom, az lenne,hogy a kérdőjel helyén az a 21 évvel ezelőtti dátum álljon!

Köszönöm,hogy szánt rám annyi időt,hogy elolvasta a levelem!

Sok Szerencsét és Sok-Sok szerető Gyermeket és Unokát kívánok Önnek!

Banbury,2011.Május 20. Kocsondiné Hevesi Ildikó
 
 
0 # gervai andrás 2011-05-26 11:41
GERVAI ANDRÁS
Nagyon köszönöm a levelét, s főleg azt, hogy megosztotta velem a nagyapjára és a családjára vonatkozó emlékeit. Ami a lényeget illeti: teljesen igaza van. Kifogásolható, hogy több tisztnél is hiányzik a halálozás dátuma, ez egy családtag számára különösen fájdalmas. Magyarázatképpe n elmondom, hogy én csak olyan anyagból, dokumentumokból dolgozhattam, amelyek a rendelkezésemre álltak a levéltárban. Ezek a Belügyminisztér ium úgynevezett fogyatéki dossziéi. Nagyapjára vonatkozóan ennyi kitüntetés szerepelt a személyzeti anyagban. A hiányzó halálozási évszámokat akármennyire is szerettem volna, s igyekeztem minden forrást felkutatni, csak ritkán tudtam pótolni. A titkosszolgálat ok utódszerveinél nyilvánvalóan nem lehetett érdeklődni.
Most – Önnek köszönhetően – pótolom a mulasztásomat. A honlapom Fedőneve:”szoci alizmus” című rovatában a Kiegészítés a könyvhöz menüpont arra szolgál, hogy a könyv megjelenése óta tudomásomra jutott információkat beírjam.
Megrendített, amit a rendszerváltás utáni tapasztalatairó l mesélt, meghurcoltatásu król, törvénytelenség ekről. Én is nagyon kritikusan látom az úgynevezett rendszerváltás utáni időszakot. Azonban. úgy érzem, a diktatúrát mégsem lehet összehasonlítan i a demokráciával. A Kádár-rendszer ugyanis diktatúra volt: aki másként, kritikusan gondolkozott, az nagyon hamar megüthette a bokáját. Mesélhetnék Önnek az én és néhány egyetemi évfolyamtársam ezzel kapcsolatos élményeiről.
Akárhogy is, nagyon jó, hogy megírta ezt a levelet. Az lenne jó, ha minél több ember – a rendszert annak idején elfogadó és azzal szemben álló – leírná, hogy hogyan élte meg a Kádár-rendszert. Ha ezeket a történeteket egymás mellé tesszük, akkor sokkal árnyaltabb kép rajzolódik ki róla, mintha csak a jót vagy csak a rosszat idéznénk fel. A múlttal való szembenézés jegyében nagyon jó, hogy megengedte levele feltételét a honlapomra.

Köszönöm, hogy megkeresett. Ismeretlenül is őszinte tisztelettel:
 
 
+1 # dr. Hamar Péter 2015-02-09 16:46
Tisztelt Uram!
Szívesen olvasom írásait, most pl. az ÉS-ben a Szilárd Leóról szólót. Sajnálom, hogy nem említette: Szilárd Leó lánya Bauer Ervin (Balázs Béla testvére) felesége volt, akit férjével együtt letartóztattak Moszkvában a 30-as évek végén. Az asszonyt halálra kínozták a Ljubjankán, férjét 1942-ben koholt vádak alapján kívégezték, majd az enyhülés idején rehabilitálták. Lányának kivégzése minden bizonnyal befolyásolta Szilárd Leó viszonyát a szocialista rendszerhez.
Üdvözlettel!
 
 
0 # gervai andrás 2015-03-29 18:07
Tisztelt Hamar Úr!

Elnézést, de csak most vettem észre a bejegyzését. Szilárd Leónak nem volt gyereke. Bauer Ervin feleségét Szilárd Stefániának hívták, de a kiterjedt Szilárd-familiában nem volt ilyen keresztnevű rokon. Lásd: Czeizel Endre: Szilárd Leó családfája (Fizikai Szemle, 1998/2)
fizikaiszemle.hu/.../...
Szilárd apját eredetileg Spitznek hívták, Szilárd Stefánia tehát csak névrokon lehetett. (Bár elképzelhető, hogy Szilárd Stefánia édesapja is magyarosította a nevét.) Üdvözlettel:Ger vai András