1955. augusztus 17-én

 

 

Komoly nehézségeink vannak. Tudni kell, hogy nekünk az egész Nagy Imre-rezsim 20 milliárdba került. (Külföldi adósságok, de ennél is nagyobb a fegyelem meglazulásából eredő kár, s a velünk szimpatizálók hitének a megtörése.) /..../ Két-három évig nekünk minden erővel dolgozni kell, s össze kell húznunk a nadrágszíjat. Ez annál inkább szükséges, mert például Jugoszláviával minden valószínűség szerint rendezzük ügyeinket, s ebből adódik, hogy nekünk is támogatnunk kell Jugoszláviát. /..../A nadrágszíjat tehát összébb kell húznunk. /.../ Ennek ellenére elhatároztuk, hogy az új ötéves tervben többet adunk filmgyártásunk fejlesztésére. Az új filmgyártól nagyon fázunk, mert 200 millió a kiindulás, s nekünk megvannak a tapasztalataink, hogy közben nőnek az igények, /..../ S jön a televízió is, ami a film felé is nagyobb igényeket vet fel. Mondom: még nem tudtunk határozni, hogy új filmgyárat építsünk-e, vagy a pasaréti úti gyárat fejlesszük./..../

De engedjék meg, hogy saját tapasztalataimról beszéljek az olasz filmekkel kapcsolatban. Tudják az elvtársak, hogy az olasz haladó filmgyártást kommunisták hozták létre. A párt, mi is támogattuk őket ebben. Nagy művészeik jórészét mi vittük előre. /..../ primitív eszközökkel dolgoznak, nagy nehézségek közben. Nincs is könnyű dolguk, hiszen Olaszországban háromszázezer pap és apáca van, más téren is volt komoly ellenállás. Filmjeiket, művészeiket az Egyesült Államokba be sem engedték. /..../ A kiváló olasz filmek nagy nemzetközi sikereket érnek el./.../ tízével lehet felsorolni az olyan filmeket, mint például a Róma 11 óra, a Két krajcár reménység stb. A Róma 11 óra 9 millió dollárt hozott be az Egyesült Államokban. Nagy sikere volt, mert kiváló film. Pedig ez a film szörnyű vádirat a kapitalizmus ellen. /.../

 

 

A mi fiatal filmgyártásunkról mindeddig az volt a nézet, hogy az összes népi demokráciák között első helyen áll, legjobban válaszolt a problémákra. Nem csak nekünk ez a véleményünk, hanem külföldön is. /.../ Szeretnénk, ha filmgyártásunk tovább menne. Ehhez minden feltétel megvan. /.../ A sikerektől ne engedjék magukat megtéveszteni. /.../Nálunk tényleg volt olyan tendencia, hogy ha egy esztergapadot beleteszünk egy filmbe, mindjárt maivá válik. Nem így van, az élet problémáinak, az emberek sorsának ábrázolása a döntő. Még az Egyesült Államokban is látható, hogy Hollywood mögött is kifejlődött egy szocialista realizmus felé haladó filmgyártás, amely nem a milliomos és a gépírólány szerelmét ábrázolja.

Fontos dolog a technika is, de /.../ a téma, a forgatókönyv és a rendezés művésziessége a döntő. /..../ Annak, hogy átütő sikerű forgatókönyveink nincsenek, az a fő oka hogy íróink nem tudnak megfelelően írni. Tudjuk, hogy az írók meg vannak zavarodva, 1953-ig nyílegyenesen mentek előre, aztán ez a helyzet megváltozott, és ezek a zavarok ma is megvannak.

A filmre természetesen nagyon vigyázunk, mert milliók nézik meg, s ha valami nincs rendben, hamarabb közbelépünk./.../ Nálunk meg kell mutatni, hogy hogyan változik a világ, hogy változnak meg ebben a világban az emberek./..../ vigyázni kell, nehogy az epizódok, a könnyű témák elvigyenek bennünket. Van ilyen veszély, mert az írók nagyon nehezen dolgoznak. Például alig kapunk jó munkás témát, egy jó munkás figurát műveikben. Emlékeznek az elvtársak, az Életjel című filmet is nekem kellett nyomni. 1 Azt mondtam, hogy lehetőleg ne is tegyenek sokat hozzá, annyira kézenfekvő volt az, amit az élet adott. /…./

Abban, hogy a főtémát nem tudjuk megtalálni, illetve kidolgozni, az írók mellett a rendezők is hibásak. /…./ Az a baj, hogy az elvtársak nem ismerik a mai életet. /…/ el kell sajátítani az elméletet, s akkor tudnak segíteni, sőt rákényszerítik az írókat is, hogy olyan könyveket írjanak, ami kell. /…/ Déryvel többször beszélgettem, az írói szabadság megsértését panaszolta /…/ Tudom, nehéz ember; makacs. De az, hogy az írókkal nem lehet beszélni, nagy hiba. /…/

 

Az, hogy az első évek filmjeiben sok volt a sematizmus, nem jelenti azt, hogy azokban a filmekben minden rossz volt. Amit mi csináltunk, az a mi életünk egy része volt. Nem lehet kitörölni azt a négy évet, és voltak abban jó dolgok is. Hiszen, bizonyos mértékben még a Talpalatnyi földben is volt sematizmus. Bizonyos szintézist kell csinálni. El kell hagyni, ami „kincstári” volt, de jó volt az, hogy eleven kérdésekre mentek rá ezek a filmek. /…./ a publikum rendkívül tagolt. Budapest lakossága több mint másfélmillió, s ebből fél millió az ellenség, egy részük nagyon művelt. Ezért nekünk meg kell nézni, hogy ha a nép szavára hivatkozunk, kikre is hallgatunk. Úgy tapasztaljuk, hogy a munkásság és a parasztság szívén viseli az ügyünket./…./Népünk szereti a mai témájú műveket, szeretné látni saját magát ezekben./…./ A témák megvannak, csak nem nyúlunk hozzájuk, s ezért kerülhetnek előtérbe kevésbé fontos témák. Voltak ilyen kísérletek. Például a Liliomfit is meg lehetett volna csinálni a felszabadulás előtt is. /…./ A rendezőknek óriási szerepük van ebben a munkában. Az, hogy például Fábri elvtárs Déryvel órákat vitatkozott, már bizonyos mértékig társszerzést is jelent. /…./ mi nyugtalanítani akarjuk az írókat, azért, hogy törjék a fejüket /…./ addig nyaggatjuk és simogatjuk őket, amíg rá nem térnek a szocialista realizmus útjára. /…./Mi itten megalkudni nem fogunk az írók és az irodalom kérdésében. /…./