10., /…./ A művészek felelőssége mellett beszélnünk kell arról is, hogy játékfilmgyártásunk mai légköre és szervezete nehezíti ezt a kockázatvállalást, inkább a középszernek kedvez, amelyből „nem lehet baj.”

A forgatókönyvek és filmek elfogadásánál nem érvényesül elégé a marxista elvszerűség, gyakoriak a szubjektivista döntések, amelyek bizonytalanságot szülnek és dezorientálnak. A vezetés azzal, hogy pár évvel ezelőtt megszüntette a formálódó, vagy már eredményesen működő, rendezőkre épülő alkotóműhelyeket és vállalatokat hozott létre, megfosztotta magát attól a segítségtől, amit ezek a kollektívák adtak nemcsak a művészeknek, hanem a vezetésnek is. Az alkotóközösségek szerepe ugyanis nemcsak az volt, amitől egyes akkori vezetők féltek, hogy támogatta és ha kellett, meg is védte tagjai művészi törekvéseit, hanem fóruma volt az önkritikának is, kiszűrte a gyönge vagy éppen elhibázott terveket és számos esetben a vezetéssel egyetértésben műve átdolgozására késztette a rendezőt, szakmai segítséget és hitelt adva a vitákban a vezetésnek. /…/