Mit ér a magyar, ha külföldi?

 

Bevezető
 
Mindig vonzottak az öntörvényű, kicsit megszállott emberek akiknek van erejük, bátorságuk és nem utolsósorban hitük szembenézni a sors kihívásaival, s ha kell, mindent a nulláról kezdeni. Ezért is izgat az emigráns-lét problematikája, pontosabban az emigrálás, a kiválás, az elszakadás és aztán a megkapaszkodás, beilleszkedés küzdelmes folyamata. Az, hogyan képes (ha képes) valaki nehéz, gyakran reménytelen körülmények között és ellenére kitalálni, megvalósítani önmagát.
Könyvem hősei különböző időben és különböző okok miatt hagyták el hazájukat. Elmentek, mert szabadabb, emberibb életre vágytak. Szerencsét akartak próbálni, biztosabb megélhetést szerettek volna találni. Vagy egyszerűen csak hajtotta őket a kalandvágy, a kiváncsiság. Másoknak menniük kellett, vitték őket. Sokfelé szóródtak a világban, sokféle pályát futottak be, beilleszkedtek választott új hazájukban, vagy kivülállók maradtak: a különbségek ellenére mégis sok az azonosság, hasonlóság a sorsukban.
Életük, pályájuk meghatározó állomásairól, az indíttatásról, gyökerekről, az emigráció okairól, a beilleszkedés nehézségeiről, az otthoni emlékekről, anyanyelvről, magyarságról, honvágyról, identitásról, az új hazáról, annak társadalmi, politikai, kulturális sajátosságairól, tradícióiról, álmokról, vágyakról beszélgettem velük. Sorsukba zárva – reményeim szerint – tulajdonképpen az elmúlt bő fél évszázad magyar történelme is megjelenik a lapokon.
A beilleszkedés "ára" az emigráció problematikájának talán legnehezebb, legbonyolultabb kérdése, amivel a könyvben többen is foglalkoznak. A legtöbb könyvbeli magyar emigráns eltérő mértékben, ösztönösen vagy nagyon is tudatosan, de nem hagyta, hogy választott, új hazája teljesen a maga képére gyúrja, formálja őt; bármennyire is gyökeret eresztettek, sok mindent megőriztek kelet-közép-európai mentalitásukból, gondolkodásukból, szokásaikból és tradícióikból. Magyarország a génjeikbe ívódott. Van, aki gyorsan és fájdalommentesen asszimilálódott, s csak évtizedek múlva, szinte akaratlanul döbbent rá, hova tartozik.
Ahány sors, annyiféle változat az emigrációra.
Magyar interjúalanyaim mellett néhány külföldit is megszólaltattam; olyanokat, akik erősen kötődnek Magyarországhoz, illetve olyanokat, akik itt telepedtek le. Kiválasztásukkal, portréjuk, szellemi arcélük megrajzolásával az a szándék vezetett, hogy illusztráljam, befogadóként mi hogyan viselkedünk. Egy másfajta megközelítésből, fénytörésből még érzékletesebbé akartam tenni, mit jelent idegennek lenni, kivülállónak maradni. Könyvem nemcsak érdekes egyéniségek pályájáról, önérvényesítési küzdelmeiről (a kultúrák között építhető hidakról, önmaguk megőrzéséről) szól, de tulajdonképpen arról is, hogy milyenek vagyunk mi magyarok. Ehhez a témához a külföldi interjúalanyok is fontos adalékokkal, nemzeti sajátosságainkra vonatkozólag érdekes megfigyelésekkel szolgálnak.
*
Az interjúk elkészítéséhez két-három évvel ezelőtt kezdtem hozzá, de könyvemben felhasználtam néhány korábbról származó beszélgetésemet is. Az írások nagy része időközben megjelent napi-és hetilapokban, folyóiratokban.
Portéim abban az időrendi sorrendben követik egymást, ahogy a nyilatkozók elmentek innen, visszajöttek ide, illetve letelepedtek itt.

 

Budapest, 1998.március 20.

 

 

AKIK A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT EMIGRÁLTAK
 
Hajdu Jorge, operatőr (Kuba)
André Kostolány, tőzsde-guru (Franciaország)
Juan Gyenes, fotóművész (Spanyolország)
Munkácsi Muky, fotóművész (USA)
Andre de Toth, filmrendező (USA)
 
AKIKNEK MENNI KELLETT
 
Joszi Stern, festő, grafikus, karikaturista (Izrael)
Lorand Gaspar, költő, fotóművész, orvos (Tunézia)
 
AKIKNEK “KAPUZÁRÁS” ELŐTT SIKERÜLT ELMENNIÜK
 
Soros György, üzletember (USA)
László Ervin, filozófus, zongoraművész (Olaszország)
gr. Károlyi István, nyugdíjas (Franciaország)
Kishont Ferenc, író, újságíró, filmrendező (Izrael)
 
AKIKET A FORRRADALOM SODORT EL
 
Fenyvesi Károly, újságíró, író (USA)
Kepenyes Pál, szobrász, ötvös (Mexikó)
Badal János, operatőr (Franciaország)
Kertész Sándor, színész, rendező, színházigazgató (Kanada)
Vásáry Tamás, zongoraművész, karmester (Anglia)
 
AKIKNEK ELEGÜK LETT A RENDSZERBŐL
 
Dunai Ferenc, író, újságíró (USA, Anglia)
Simon Balázs, festő, grafikus (Martinique)
Herskó János, filmrendező (Svédország)
Dés Mihály, műfordító, laptulajdonos (Spanyolország)
 
AKI A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁN TÁVOZOTT
 
Varga Kata, színésznő (Franciaország)
 
AKIK VISSZAJÖTTEK
 
Zwack Péter, üzletember (USA, Olaszország)
Muharay Edit, szociológus, újságíró ( Mexikó)
Lépő Zoltán, szobrász, formatervező (Japán)
Cey-Bert Gyula, gasztronómus, őshaza-kutató (Thaiföld)
 
AKIK VISSZATÉRTEK ŐSEIK FÖLDJÉRE
 
Kazanlár Emil, festőművész, Tarot-szakértő (Irán)
Michel Mehlmann, színész, producer, pszichológus (USA)
Cynthia Balogh, ex-diplomata, fejvadász (Ausztrália)
 
AKIK KÖTŐDNEK MAGYARORSZÁGHOZ
 
Bernard Calloc’h, politikus, tudós (Franciaország)
Anwar Hamed, író, kritikus, tanár (Jordánia)
Den Barsboldt, szobrász, grafikus (Mongólia)
Willie Reussner, festő, szobrász, filmrendező (USA,Mexikó)
 
AKI JÖTT IS, MENT IS: EGY KALANDOZÓ MAGYAR
 
Óvári Zoltán, fogorvos, sárkányrepülő (Románia, Németország)