Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag
Könyvkritikák

                      Ó, testvér, merre visz az utad?

Kimberly Potts gazdagon dokumentált élet- és pályarajzában Clooney lassan meglóduló karrierjének történetét, tv-sorozatai és filmjei megszületésének, forgatásának és fogadtatásának részleteit, dokumentumait mutatja meg, s bepillantást enged a hollywoodi film-és szórakoztatóipar kulisszái mögé, a sztár-, és pénzcsinálás rejtelmeibe. Egyedül talán annak a gyakori emlegetését és a példákat érezzük feleslegesnek, hogy a színész hogyan mókázott a forgatásokon. Az amerikai újságírónő ugyan nem hallgatja el a saját véleményét, de inkább kritika-, és interjúrészleteket idéz és szembesít, hősét azonban érdekes módon nem interjúvolta meg. A furcsa című könyvet (miért lenne Clooney az utolsó sztár?) alapos filmográfia, rengeteg információt tartalmazó kronológiai összefoglalóforrás- és tárgymutató, és gazdag képanyag egészíti ki, valamint az 1964 és 1976 közötti 100 kedvenc Clooney-film listája. Ebben csak hat nem angol, amerikai film található: Antonioni, Bertolucci, Costa-Gavras, Godard, Lelouch és Kalatozov egy-egy opusa.

      Clooney – akiben már kisfiúként tombolt a szereplési vágy – 1982-ben, 22 éves korában, félbehagyott egyetemi tanulmányok után érkezett Beverly Hillsbe, világmegváltó tervekkel. egy évtizedig azonban nem jutott egyről kettőre: középszerű, vagy gyengébb tv-sorozatokban, és 15 bukott próbaepizódban (pilot) játszott többnyire érdektelen karaktereket, amígkitartásának és magabiztosságának is köszönhetőenszerződtették a Vészhelyzet című sorozatba, dr. Doug Ross gyerekorvos szerepére.  Bár igazából mindig is filmes karrierre vágyott, 1994-től öt évadon át okosan és óvatosan kitartott az egzisztenciális biztonságot nyújtó, és a belőle sztárt csináló sorozat mellett. Korábban nyolc felejthető, kínos filmben (pl: Gyilkos paradicsomok) játszott kisebb-nagyobb szerepet, a legelsőt André Szőts moziba soha nem került, részben Magyarországon forgatott munkájában, a Grizzly II: The Koncert címűben – most azonban gondosan szelektálhatott a beérkező sok ajánlat közül. A Robert Rodriguez rendezte Alkonyattól pirkadatig (1996) meghozta számára a szakmai elismerést, a stúdiók pedig elkezdték forgatókönyvekkel bombázni. Rendezte többek között Terence Malick, Stephen Frears, Alexander Payne, a leggyakrabban pedig Steven Soderbergh (vele közös produkciós céget is alapított), és a Coen testvérek.

      A Viharzóna (2000) volt az első filmje, amely elsöprő anyagi sikert aratott, de a neve még mindig nem bizonyult elég közönségcsalogatónak. Áttörést jelentett, hogy 2006-ban ő lett az Amerikai Filmakadémia történetében az első, akit két különböző filmért egyszerre három Oscarra is jelöltek: a Sziriánáért a legjobb mellékszereplő, a nagyszerű Good Night, and Good Luck című filmért pedig a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyv díjára. Potts szerint művészként csak ekkortól teheti szabadon, amit akar.    

    Clooney valójában az elmúlt közel két évtizedben fokozatosan találta meg, építette fel önmagát. A szívdöglesztő férfiból televíziós manírjait levető, szerepeit gondosan megválogató, jó színész, fajsúlyos, politikailag elkötelezett filmek rendezője lett. Közéleti szerepet is vállal, kiáll fontos ügyekért, értékekért, elítélte például az iraki háborút. Az ENSZ jószolgálati nagykövete: Not On Our Watch nevű alapítványa és két darfúri dokumentumfilmje segítségével (is) fel akarja hívni a világ figyelmét a humanitárius katasztrófákra. A sztárságot tartalommal tölti meg, népszerűségét a közösség javára használja fel.

Jaffa Kiadó, 2012, Rézműves László fordítása