Az árulás nagymestere

Kim Philbyről, az MI6  fenegyerekéről, a Brit Birodalmi Érdemrenddel és a szovjet Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett kettős ügynökről és felmérhetetlen károkat okozó árulásáról könyvtárnyi irodalom született. Az angol Ben Macintyre mégis tudott újat, érvényeset mondani. Nem egy sokadik Philby életrajzot akart írni, őt a személyiség, a jellem (és Philby legjobb barátjának, Nicholas Elliotnak a pályája) izgatta. Kutatott köz,- és magán levéltárakban, sok tanút kifaggatott, a bőséges szakirodalom fontos állításait, a leginkább érintettek emlékeit, vallomásait pedig szembesítette egymással. Különösen termékeny eredménnyel járt, hogy a történetet és szereplőit szociológiai és szociálpszichológiai szempontból is elemezte. Letehetetlenül izgalmas, remekül megírt munkája nem csak Philbyről és az MI6-ről szól, de legalább annyira a brit politikáról, az elit értékeiről, érdekeiről, gondolkodásmódjáról, a Birodalom állapotáról.

                       A hidegháború krónikása

A nyolcvanadik évét múlt év októberében betöltött (eredetileg David Cornwall névre hallgató) író indulását és hosszú időre a pályáját is a két világrendszer szembenállása és ezzel kapcsolatos élményanyaga határozta meg: 1950-től jó évtizedig titkosszolgálati munkát végzett. (Először a hadsereg hírszerzésének, 1952-től pedig, oxfordi tanulmányaival párhuzamosan az MI5-nak jelent, 1958-ban tiszti rangot kap, 1960-tól 1964-ig pedig külföldön, diplomáciai fedésben dolgozik.) Le Carrét nálunk általában kémregény szerzőnek könyvelik el, míg Angliában része az irodalmi kánonnak. A Times 2008. január 5-i számában, a második világháború utáni legjobb 50 brit író listáján a 22. helyre került, idén pedig jelölték a szigetország legrangosabb irodalmi kitüntetésére a Booker-díjra. 1990 előtti művei a hidegháború irodalmi emlékművei. 

                              Az érinthetetlen

Milliárdos, filmmogul, nemzeti hősként ünnepelt pilóta, életművész, szex-mániás playboy. Néhány évig – mikor megcsömörlik gazdagságától és elmegy „szegénynek” – poggyászrakodó, pilóta, esküvői- és gyerekfotós. Kora egyik, ha nem a leggazdagabb amerikaija. Birodalmához repülőgépgyártól a TWA légitársaságtól olajfúró-fej gyártáson át, tengerhajózásig, s egy időben az RKO stúdióig ki tudja mi minden tartozott. Szenátusi vizsgálatok, botrányok és soha ki nem derülő, kétes ügyek főszereplője.

                    A palackból szabadult médiasztár

„Levezető edzés” című bevezetőjében Friderikusz Sándor szerényen kijelenti, hogy műve túl őszintére sikeredett. Valójában azonban életrajz és mérlegkészítés ürügyén dicsekszik, s a Nagy Magyar Televíziós emlékművét építgeti.

      Kaján leckék

Jó ötlet volt Moldova Györgytől, hogy könyvet szentelt Kaján Tibor művészetének, személyének, hogy kíváncsi érdeklődőként igyekezett eligazodni, s „idegenvezetőként” minket is eligazítani a nagy művész univerzumában. A kiadó részéről pedig okos döntés volt, hogy – bízva az olvasók igényességében, a karikatúra műfaja, s elsődlegesen persze a Kaján-opusok iránti érdeklődésben – a szöveget remek rajzokkal társította, s a gazdag anyagot nagyon szép kiállítású albumban bocsátotta közre.