Az érinthetetlen

Milliárdos, filmmogul, nemzeti hősként ünnepelt pilóta, életművész, szex-mániás playboy. Néhány évig – mikor megcsömörlik gazdagságától és elmegy „szegénynek” – poggyászrakodó, pilóta, esküvői- és gyerekfotós. Kora egyik, ha nem a leggazdagabb amerikaija. Birodalmához repülőgépgyártól a TWA légitársaságtól olajfúró-fej gyártáson át, tengerhajózásig, s egy időben az RKO stúdióig ki tudja mi minden tartozott. Szenátusi vizsgálatok, botrányok és soha ki nem derülő, kétes ügyek főszereplője.

      Szörnyeteg. Shakespeare tollára méltó démoni figura. Híján az emberi érzéseknek, talán második feleségét leszámítva soha senkit sem szeretett. A gyerekeket utálta, kifejezetten örült, mikor tőle terhes barátnői elvetéltek. Nem ismerte a boldogságot, képtelen volt rá, s ezért mások boldogságát sem tudta elviselni. Szeretőit tárgyként, beosztottjait rabszolgaként kezelte. Aki az útjában állt, minden gátlás nélkül tönkre tette, félresöpörte.

        Nem finnyás: titokban együttműködik a német Axel Wenner-Grennel, az Electrolux megalapítójával, Göring jó barátjával. Hajózási érdekeltségei révén kapcsolatban áll Kuba és Dominika uraival, Battistával, Trujillóval, a nicaraguai diktátorral, Somozával pedig országán készül osztozkodni, Las Vegasban a maffia egyik vezetőjével Bugsy Siegellel szövetkezik.

        Politikai nézetei szélsőségesek: gyűlöli a zsidókat, a feketéket, megszállott antikommunista. Részt vállal a Fidel Castro megbuktatására szervezett merényletekben, s ő áll szürke eminenciásként a Watergate-ügy mögött. A kommunizmus elleni harc – a Pentagon megrendelései és a titkos CIA megbízások – dollármilliókat hoznak a konyhára. 15 ezer dolgozót és ezer tudóst foglalkoztató repülőgépgyára, a Hughes Aircraft szuperszonikus vadászrepülőket, földi radarrendszereket szállít a koreai és vietnami háború idején.

         A háborús években a kormánytól 50 milliót zsebel be fejlesztésre, ami azonban eredmény nélkül elfolyik: a D-2 vadászrepülő fából, később műanyagból készül, a csapatszállító repülőgép, a Hercules pedig lassú, gyúlékony és a próbarepülésen csak másfél kilométert tesz meg.

       Bár egy időben az FBI figyelteti, s szenátusi vizsgálat is folyik ellene, de lényegében érinthetetlen, amit hadiüzemeinek, CIA kapcsolatainak köszönhet, s persze annak, hogy mindenkit megvásárol, korrumpál: magas rangú katonatiszteket, politikusokat egyaránt. Nem is kevés pénzt juttat Roosevelt elnök fiának, s Hubert H. Humprey alelnöknek, az elnökjelölt Mc Govern szenátornak, lefizeti magát Nixon elnököt is.

       Életét három szenvedély uralja: a repülés, a filmezés, s a szex. Pilótaként először a gyorsasági rekordot dönti meg, majd 1937-ben 3 nap 19 óra és 8 perc alatt körberepüli a földet. Egyszeriben Amerika bálványa, a bátorság és vállalkozó szellem szimbóluma lesz. Lelkiismeretlenségét, feltűnési viszketegségét bizonyítja, mikor nem lakatlan terület felett tesztel egy új repülőgépet, hanem Culver City és az MGM stúdió felett; produkálja magát, elfogy a benzine, s lakóházakra zuhan.

         A film közelébe is repülési szenvedélye viszi: 23 évesen producerként elkészíti A pokol angyalait : a forgatás több mint két éven át tart, hónapokba telik, hogy Hughes elképzeléseinek megfelelő gomolyfelhőket találjanak –  a repülőknek ezeket kell „meghágnia” –  s aztán, a film nagy részét újra leforgatják – hanggal. A felvételek közben súlyos balesetek történnek, többen lezuhannak, meghalnak. Máskor sem törődik emberei biztonságával. Ahódító című filmjét az Utah állambeli St. George-ban készítteti, holott tudja a várostól 250 kilométerre kísérleti atom robbantásokat hajtanak végre. A stábtagok több mint fele – köztük sztárjai, Susan Hayward, John Wayne – hamarosan rákban betegednek meg, s meghalnak. Hughes bezzeg, meg sem fordul a felvétek helyszínén. Sőt, amikor nem dolgozhatnak tovább St. George-ban, a sivatagi jelentek folytatása céljából, hatvan tonnányi radioaktívan szennyezett homokot szállíttat Hollywoodba.

         Legtöbb filmje magán viseli egyénisége keze nyomát: gyakran egész egyszerűen megváltoztatja a befejezést. Témaválasztásait sokszor politikai nézetei motiválják: a Sugárhajtású repülőgép, s a Kommunistát vettem feleségül élesen antikommunista propagandafilmek. Megveszi a filmjogát a Furcsa emberek című véresen antiszemita regénynek, amelynek riporter hőse „kideríti”, Hollywoodot aljas zsidóbérencek irányítják. A tervből azonban nem lesz semmi, főleg, mert egyetlen színész sem vállal szerepet a produkcióban.

     Hughest az erőszak legalább annyira izgatja, mint a szex. A sebhelyes arcú forgatásakor – amely, áthágva a hollywoodi tabukat egy vérfertőzést is megmutat – arra bíztatja Howard Hawkst rendezőt, minél több vér folyjék. A törvényen kívüli rendezését elégedetlensége miatt átveszi Hawkstól, s szexuális fantáziáját merészen szabadjára engedi. Összeütközésbe is kerül – nem először – a cenzúrával, ezért hosszabb időre otthagyja a filmipart. Később, az ötvenes évek elején egy ideig birtokolja az RKO stúdiót, amelynek összes sztárja szerepet játszik az életében. A producerség, a stúdió nagyrészt csak játék a számára, eszköz, hogy még több nőt begyűjtsön, meghódítson.

           Jó megjelenésének, kisfiús bájának, repülős glóriájának, s persze pénzének, hatalmának köszönhetően szinte minden nőt, minden filmsztárt megkap. Partnerei közé tartozik – többek között – Marion Davies (a sajtómágnás William Randolph Hearst szeretője), Ida Lupino, Carole Lombard, Ginger Rogers, Bette Davis, Olivia de Havilland, Zizie Jeanmaire, a férfiak közül Tyrone Power, John Wayne. Carry Granntal pedig közel két évtizeden keresztül folytat viszonyt. Szinte mindegyik barátnőjének megkéri a kezét, de valójában egyiket sem akarja elvenni. Gyakran párhuzamosan több vasat is a tűzben tart: miközben együtt él Katherine Hepburnnel, jár Bette Davissel és Ginger Rogerssel is, de nem hűtlen Carry Granthoz sem. Nem szenvedélyes szerető, a szexben is az irányítás, az uralkodás izgatja.

        A már fiatal kora óta rosszul halló és ezért ordibáló Hughest szokásai, rigolyái, tisztaságmániája egyre elviselhetetlenné teszik. (Olykor órákon, vagy akár egész napon át ül a WC-ben, értekezleteit gyakran tartja a fürdőszobában.) Paranoiás félelmei különösen élete utolsó bő évtizedében hatalmasodnak el rajta, ekkor már nagyrészt szállodai lakosztályokba zárkózik, s azokból irányítja saját műholdas telefonrendszere segítségével a birodalmát. Súlyos betegségeit nem gyógyítja, például attól tartva, hogy a mintából állapotára lehetne következtetni, éveken át egy hatalmas agyagkorsóba gyűjti, s hurcolja magával egyre növekvő mennyiségű vizeletét.

         Mikor hetven évesen, 1975-ben meghal, 600 millió dollárt hagy hátra – ez annál is nagyobb teljesítmény, mert apjától csak egymillió dollárt örökölt, ő maga csapnivaló üzletember, rossz döntéseket hoz, vagy halogatja azokat, beleszól cégvezetői munkájába, felesleges dolgokra szórja a pénzét.

                Tíz filmet is lehetne róla csinálni. Nem csoda, hogy halála óta tucatnyi amerikai rendező és színész – a legutóbbi időkben Steven Spielberg, Brian de Palma, Warren Beatty, illetve Johnny Depp, John Malkovich – akarta felidézni életútját és alakját. A versenyfutásból Martin Scorsese került ki győztesen: az öt Oscarral jutalmazott Aviátor címszereplője és a valóságos személy azonban alig van köszönő viszonyban egymással. Az amerikai rendező megszépíti, idealizálja, áldozatként és hősként ábrázolja különc hősét.

      Charles Higham termékeny és profi életrajzíró, korábban Katherine Hepburnről, Bette Davisről, Cary Grantről, Merle Oberonról, Erzsébet angol királynőről és férjéről, Fülöp hercegről rajzolt portrét. Minden elismerést megérdemel az alapossága, ahogy most is becserkészte „tárgyát”. Rengeteg adatot, tényt, anekdotát gyűjtött össze, interjúkat készített a milliárdos ismerőseivel, közeli munkatársaival, felhasznált miden korábbi publikációt, s felkutatott minden lehetséges, bírósági, CIA dokumentumot. Hughes könyve hihetetlenül alapos, talán túlzottan is aprólékos munka: gyakran a sok adattal, részlettel nehezíti az olvasást. (Mikor például a szerző beszámol arról, hogy Hughes bemutatja családjának a menyasszonyát, közli a ház pontos címét, s azt is, hogy az, spanyol stílusban épült, T alakja volt. )

    Le lehet vonni valamilyen következtetést Hughes pályájából, sikereiből és kudarcaiból? Az biztos, kulcsot nem kapunk – mert ilyen nem is létezik – magatartása megértéséhez. Akárhány gerezdet is hámozunk le a személyiségéről, alattuk nincs kemény, szilárd mag. Nem irigylem, s nem is sajnálom, ő a maga módján az amerikai gazdaság, társadalom, tömegkultúra egyediségében is tipikus „terméke”.

Charles Higham: Howard Hughes titokzatos élete

fordította: Kövesdi Miklós

Gabo, Budapest, 2005

 442 oldal, 2500 forint