Napsugár sétány

                    A Nagy Testvér figyel téged
   A téma hálás, de életveszélyes. Leander Haussman rendező Thomas Brussiggal közösen írt vígjátékában a hetvenes évek NDK-jának légkörét, a szürke hétköznapokat idézi fel. 

A múlt, a dicstelen sorsra jutott szocializmus feldolgozása, tárgyilagos értékelése – saját honi tapasztalatunkból tudjuk – nehéz feladat, neuralgikus kérdés. A Napsugár sétány alkotóinak sikerült a szinte lehetetlen: Honecker birodalmáról és népéről ironikusan, groteszk eszközöket is felhasználva beszélnek, de a karikaturikus torzítást, a fekete-fehér leegyszerűsítéseket, olcsó megoldásokat elkerülik. NDK–"vízójuk" ezért kiegyensúlyozottnak és tisztességesnek tűnik. Forgatókönyvíró és rendező megérdemelten nyerték el a legrangosabb német forgatókönyves díjat. Alapállásukat jól jellemzi, amit kamasz hősükkel, Michaellel film végi narrációjában kimondatnak: azok a hetvenes évek élete legboldogabb időszakát jelentették, mert akkor volt fiatal és szerelemes. S ez igaz annak ellenére, hogy a filmből kiderül, mennyire félemetes, nevetséges és kisszerű volt a rendszer.
   Történetünk a Napsugár utca, Falon inneni, keleti felén, egy határátkelőhely közvetlen környékén játszódik. E zárt világban egy tipikus kelet-német család tagjai kalauzolnak minket: a rendszert a maga módján gyűlölő Ehrenreich papa és mama, a Pártba karrierje érdekében belépni készülő, mindig más udvarlókat összeszedő nagylány, s mindenekelőtt is a gimnazista Michael. Ő ugyan nem ellenálló, nem hős, egyszerűen "csak" – bár ez akkor és ott nagy luxus – egyéniség, s ezért előbb-utóbb összeütközésbe kerül a hatalom különböző helyi képviselőivel.
   Az alkotók a sok-sok derűs, vidám, komikus, néhol groteszk epizódban játékosan, könyeden, ugyanakkor kritikusan, de indulat, gyűlölet nélkül festik le az NDK-s állapotokat, akváriumi létet. Ebben a rendszerben mindenből – áruból, szolgáltatásból, szabadságból – hiány van. A sarki zöldséges egyetlen csemegéje a káposzta, a nyugati lemezekért egy vagyont kell fizetni a neppereknek, s telefonhoz is csak a kiválasztottak juthatnak hozzá. Ehrenreicherék azt hiszik az egyébként a temetkezési vállatnál dolgozó szomszédjukról, hogy a Cég, a Stasi alkalmazottja, pusztán csak azért, mert neki is van telefonja.
A Napsugár utcaiak hatványozottan élhetik át a mindennapokat átszövő gyanakvás, éberség légkörét, élvezhetik a Stasi mindenható jelenlétét, mindenre kiterjedő érdeklődését. (Az NDK-ban a hivatásos és amatőr spiclik – számuk 1950 és 1989 között félmillióra tehető – "jóvoltából" mindenki magán érezhette a "Nagy Testvér" éber tekintetét.) Michaelt már azért is igazoltatják, mert a magnóján angol nyelvű és feltehetően tilalmas dal szól. Az általános megfélemlítettség légkörében az is lázadásnak számít, amikor a határátkelőhely elötti kis téren a Michaelék lakásából kiszűrődő muzsika hangjaira a járókelők is táncra perdülnek. A remek, jól egyénített figurákat kitűnően, túljátszás nélkül formálják meg a színészek. A Napsugár sétány szellemes, tehetséges munka. Bizonyság arra, hogy szórakoztatás és színvonal, szórakoztatás és gondolatok nem egymást kizáró fogalmak.
német film; rendező: Leander Haussmann
operatőr: Peter Joachim Krause
szereplők: Alexander Scheer, Alexander Beyer, Teresa Weissbach

 

 
german bbw sex