A bűnbak

 

Makk Károly szerint jó megjelenésű, nagyon öntudatos, jó fellépésű, szinte agresszíven határozott karakter volt. Leginkább a valóság, a társadalom érdekelte. Bacsó Péter rendes, pedáns, rettenetesen peches személyiségnek látta.
Kovács András rokonszenves, zárkózott embernek, jó gyártásvezetőnek, apolitikus alkatnak. Banovich Tamás úgy véli, ideális, megbízható gyártásvezető volt, mindenki szerette. Egykori felesége, Medgyesi Mária arisztokratikus megjelenésű, korrekt, tisztességes embernek, nagy álmodozónak tartotta, akiben látszólagos határozottsága ellenére elég sok volt a bizonytalanság. 1
Az őt beszervező titkos szolgák nagy műveltségű, megnyerő beszédmodorú, kitűnő kapcsolatteremtő képességgel rendelkező, érzékeny személyként jellemzik, akivel nem szabad durván beszélni.
 
Út a filmhez
Teuchert József 2élete nagy álma, hogy filmrendező lehessen. A háború előtt erre nem nyílik lehetősége. Négyéves, amikor 1926-ban félárvaságra jut. Festőművész apja – ikerlányai születése előtt két héttel – belehal a hatéves szibériai hadifogságában szerzett betegségébe.
A családot a református papi családból származó édesanya tartja el hadiözvegyként kapott trafikjából. A jeles eredménnyel érettségiző fiúnak kenyeret kell keresnie. 1944 végéig tisztviselőként dolgozik, emellett azonban tanul is. Anyja kérésre elvégzi a jogot, s párhuzamosan beiratkozik a Pázmány Péter Egyetem Bölcsészettudományi Karára is: filmtörténetet, filmesztétikát, filmdramaturgiát, filozófiát és művészettörténetet hallgat.
1944 októberében besorozzák, 1945 elején alakulatával Morvaországba vezénylik, áprilisban Olomucban orosz hadifogságba esik. Néhány hónapig Oświęczimben (Auschwitz) romeltakarításon, a német benzingyár leszerelésében, mezőgazdasági munkákon vesz részt, a szénbányában dolgozik. A harcokban szerzett sebesülésének, s a nyáron kapott vérhasnak köszönhetően augusztusban hazakerül.
Radványi Géza: Valahol Európában (középen Somlay Artúr)Radványi Géza: Valahol Európában (középen Somlay Artúr)
1945-ben beiratkozik Gertler Viktor Első Magyar Filmiskolájába, de elégedetlen annak színvonalával, s ezért az első félév után átmegy a Színház és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, ahol Bacsó Péterrel, Banovich Tamással, Fehér Imrével, Hildebrand Istvánnal, Kovács Andrással, Makk Károllyal, Megyeri Gabriellával, Nádasy Lászlóval jár együtt.
A főiskola mellett tucatnyi orvosi oktatófilmet fényképez, s húsz néprajzi keskenyfilmet készít. 1947-ben nem akármilyen feladattal bízzák meg: a Valahol Európában című film felvételvezetője lehet. 1948-ban önálló felvételvezetővé nevezik ki. Első munkájáért, a Talpalatnyi földért – az államosított magyar filmgyártás első produktumáért – a stáb többi tagjával együtt Köztársasági Érdemrenddel tüntetik ki. 
Bán Frigyes: Talpalatnyi föld (Mészáros Ági és Szirtes Ádám)Bán Frigyes: Talpalatnyi föld (Mészáros Ági és Szirtes Ádám)  
A főiskolát szakmai képzettségére tekintettel – a népművelési miniszter engedélyével – négy év helyett három alatt fejezi be, 1949-ben. Ekkor a rektor, Hont Ferenc meggyőzi, legyen inkább gyártásvezető. Úgy érvel, hogy azért nem válhat belőle jó filmrendező, mert nincs zenei hallása, s három, háborús légnyomás-sérülése miatt megromlott a hallása és a beszédkészsége. Valójában csak hadar. (Hont „javaslatának” talán az is lehet a magyarázata, hogy Teuchertnek nem jó a káderlapja: 1947-ben ugyanis Ausztráliába disszidált az egyik húga a három gyerekével.)
Teuchert kényszerűen elfogadja a pályamódosítást, de az életre szóló traumát okoz számára „/…/ mindig fáradt és csalódott ember voltam. – írja később az önéletrajzában – Nem sikerült elérnem azt, amit akartam.”
Máriássy Félix: Egy pikoló világos (Ruttkai Éva és Bitskey Tibor)Máriássy Félix: Egy pikoló világos (Ruttkai Éva és Bitskey Tibor)
 
1950-től kinevezett felvételvezetőként tíz film – többek között a Ludas Matyi, a Feltámadott a tenger, a Rákóczi hadnagya, az Ütközet békében – készítésében vesz részt. 1954 júliusától gyártásvezető. Ilyen minőségében ő jegyzi a Hintónjáró szerelem, az Egy pikoló világos, az Eltüsszentett birodalom, a Keserű igazság, A nagyrozsdási eset című filmeket: utóbbi három rövidebb-hosszabb ideig dobozban marad.
A Hintónjáró szerelem forgatása közben ismerkedik meg a főszerepet játszó Medgyesi Máriával, akinek minden előzmény nélkül – a kölcsönösen érzett szimpátia okán – a forgatás végén megkéri a kezét. A nála tizenhárom évvel fiatalabb lány – szülei tiltása ellenére – 1955. május 13-án hozzámegy. Lakásproblémák miatt csak egy év múlva költöznek össze. Szűkösen élnek, mert Medgyesi még főiskolás, Teuchertnek pedig – bár jól keres – gondoskodnia kell édesanyjáról, vele élő másik húgáról és annak három gyermekéről. (Húga 1953-ban költözött fel Budapestre, a Tolbuchin körúti lakásba, amikor férjét tiltott beruházás vádjával három és féléves börtönbüntetésre ítélték.)
 
 
„Magyarország lángokban”
 
1956. október 23-án a Pasaréti stúdióban részt vesz egy Háy Gyula forgatókönyvéből készítendő – de végül le nem forgatott – film szereplőválogatásán. Este otthon meghallgatja a rádióban Gerő Ernőbeszédét, aztán átsétál a Rádióhoz, ahonnan éjjel kettőkor jön el.
1956 – a ledöntött Sztálin-szobor1956 – a ledöntött Sztálin-szobor
 
Két napig otthon marad, s amikor október 26-án bemegy a filmgyárba, az igazgató, Bányász Imre megbízza, hogy legyen a forradalmi eseményekről készítendő felvételek gyártásvezetője. Megalakul a dokumentumfilm-gyártó csoport
1956- a Parlament előtt1956- a Parlament előtt
 
A forgatásokon többek között részt vesz Badal János, Banovich Tamás, Forgács Ottó, Hegyi Barnabás, Herczenik Miklós, Herskó János, Magyar József, Makk Károly, Máriássy Félix, Mészáros Gyula, Nemere László, Nádasy László, Pásztor István, Révész György, Rényi Tamás, Szemes Mihály, Szőts István, Színház- és Filmművészeti főiskolások, Tóth János, Vagyóczky Tibor, Zsigmond Vilmos.
1956 – Üllői út1956 – Üllői út
 
A forgatócsoportok tagjai esténként lediktálják Teuchertnek, hogy hol és mit forgattak, mennyi anyagra, s leadják az exponált anyagot, amit egy központi raktárban gyűjtenek. A leforgatott anyagot azonban nem hívják elő, mert a laborban senki sem dolgozik.  
 „A rendezők maguk választották meg, hogy milyen eseményeket filmeznek, maguk választották meg munkatársaikat is. Mindenki mentalitásának, érdeklődési körének megfelelően filmezett” – vallja Teuchert 1957. július 19-i kihallgatásán. Előzetes letartóztatása idején írt önvallomásában pedig azt állítja, „ A forgatási munka anarchisztikusan, szervezetlenül, központi irányítás nélkül folyt.”
Teuchert többször maga is jelen van a forgatási helyszíneken, így például a Köztársaság téren, a Kilián laktanyánál, Ferihegyen, egy Ferenc téri temetésnél, a Parlamentben.
November 4-től már nem dolgozhatnak.
Teuchert november 8-án azt javasolja Bányásznak, hogy későbbi dokumentálás, felhasználás céljából hozzanak létre fotógyűjteményt. A megbízást megkapja, s ezután három amatőrrel hét-nyolcszáz képet készíttet, illetve vásárol tőlük, később a gyűjteményt leadja a gyárban.
November 23-án kiveszi hátralévő szabadságát, s elutazik Dömsödre horgászni. Izomrándulás miatt azonban három nap múlva hazajön, s több mint egy hétig az ágyat nyomja.
December 29-én – névtelen feljelentés alapján – házkutatást tartanak a lakásán, s lefoglalnak három doboz, harminc méter hosszú 16 mm-es filmet. (A házkutatást elrendelő parancs hátoldalán kézírással az áll, hogy „Mint beszervezendő /olvashatatlan szó következik, talán ügynökkel? – G. A./ kell vele foglalkozni.”)
Balogh József rendőr nyomozó hadnagy 1957. április 17-i jelentésében arról ír, hogy Teuchert ellen bizonyíték hiányában – mivel az anyag a rendőrségen eltűnt – nem lehet eljárást indítani. Megállapítja azonban, hogy Teuchert több jelentés szerzője szerint is reakciós beállítottságú, elég nagy tekintélye van a szakmában, széles ismeretséggel rendelkezik, ezért javasolja, hogy „ha nem is ügyként, de operatív szempontból foglalkozzunk Teuchert tevékenységével.”
 
 
Az „ügy”
 
Mégis lesz „ügy”. Május 16-án – korábbi rendszerellenes magatartására hivatkozva – elbocsátják a filmgyárból, május 28-án pedig lakásában házkutatást tartanak. Letartóztatják, s elszállítják a Fő utcába, ahol szeptember elejéig tartják fogva. Közben ötször kihallgatják. A filmforgatás, a fotógyűjtemény létrehozása mellett Ozdi Béla rendőr nyomozó századostöbbnyire Széll Sándorral való kapcsolatáról faggatja.
A Műszaki Egyetem tanársegédjével 1956. december 5-én a Kossuth Klubban ismerkedett meg. A férfi egy-két nap múlva azt kérte tőle, hogy – mivel a Kossuth Klubban házkutatást tartottak – az ő, központban fekvő lakásában találkozhasson a barátaival. Azt állította, hogy a Rektorátus megbízásából anyagokat gyűjt egy dokumentumgyűjtemény számára, amellyel tisztázni lehet a Műszaki Egyetem és az egyetemisták forradalom alatti szerepét. Teuchertnek is ígért fotókat. Mivel azonban ebből nem lett semmi, Teuchert december 20-21-én megszakította vele a kapcsolatot. Kihallgatásán Széll beismeri, hogy a gyűjteményéhez szükséges anyagok megszerzése céljából ő kezdeményezte Teucherttel a kapcsolatot, akitől fotókat, újságokat, röplapokat és plakátokat is kapott.
Több tanút is kihallgatnak, akikkel titoktartási nyilatkozatot iratnak alá. Bányász Imre azt vallja, nem adott megbízást Teuchertnek a fotógyűjtemény létrehozására.
Teuchert időnként elküldheti a feleségének mosatni a piszkos ruháját. Fehérneműje gyakran véres. Inge mandzsettája alatt cigarettapapírra írt üzeneteket rejt el, amelyekben a védelméhez szükséges információkat kér.
A Kozma utcai gyüjtőfogház bejárataA Kozma utcai gyüjtőfogház bejárata
 
1958. február 4-én a Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa  tárgyalni kezdi Szirmai Ottó 3és tizenhat társa ügyét, 4, akiket, kezüket-lábukat megbilincselve hoznak a Markó utcai épületbe. A vádlottak részben Széll társai, részben a Tűzoltó utcai fegyveres csoport vezetői, tagjai, illetve a Péterfy Sándor utcai kórházba „beférkőzött ellenforradalmi csoport” harcosai közül kerülnek ki.
Szirmai OttóSzirmai Ottó
Széll Sándor 5 másod-, Teuchert ötöd-, Angyal István, a Tűzoltó utcai fegyveres felkelők vezére tizenharmad rangú vádlott.
A 118 oldalas vádirat szerint Teuchert az „ellenforradalom idejében egy olyan csoportot vezetett, amely csoport az ellenforradalomnak ferde beállításban történő fotografálását tűzte ki célul, és ezen filmanyagoknak külföldre juttatásával hivatva lett volna a népköztársaság elleni gyűlöletet kelteni, az ellenforradalmat pedig dicsőséggel övezni.”
Részt vett a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben is. Szövetkezett „a népköztársaság legádázabb ellenségeivel abból a célból, hogy a nyugati imperialisták törekvéseit szolgáló hamis bizonyítékokat összegyűjtse és azokat a külföldi imperialistáknak kijutassa.” Bekapcsolódott a Széll által összeállítani kívánt ellenforradalmi „Fehér Könyv” szerkesztésébe, s e célból lakását is a férfi és társai rendelkezésre bocsátotta.
Bűnlajstromát gyarapítja az is, hogy 1956. december 4-én Banovich Tamás 6 kérésére felvette az „ellenforradalmi” asszonytüntetést a Hősök terén, illetve, hogy lefilmezte a Nemzeti Múzeum megrongálódását, hogy azt külföldön, mint a szovjet hadsereg pusztítását mutathassák be.
Tanúként hallgatják meg Banovich Tamást, Eiben Istvánt, Máriássy Félixet, Makk Károlyt, a védelem többi tanújának megidézését azonban a bíróság „felesleges időpazarlásnak” tartja.
Teuchert nem érzi magát bűnösnek, a bíróság azonban „egész védekezését figyelmen kívül hagyta és vele szemben a megnyugtató bizonyítékok alapján a tényállást megállapította.”
Enyhítő körülményként büntetlen előéletét veszik figyelembe, súlyosbító körülménynek találják „a cselekményeiben mutatkozó konok kitartást, a cselekmények folytatásában mutatkozó hosszú időt”, azt, hogy „ellenforradalmi tevékenységére a nép vagyonát használta fel.”, s, hogy „/…./ tevékenysége nagymértékben járult hozzá, hogy annak idején munkahelyén az ellenforradalmi hangulat megerősödhetett és külföldön a tendenciózusan beállított felvételekből a népköztársaságra nézve kedvezőtlen hangulatot teremthettek.”    
A népbírósági tanács úgy látja, hogy „átnevelésére és a becsületes dolgozók közé való visszavezetésére egy jelentős tartamú szabadságvesztésbüntetés /sic!/ szükséges.”
Április 17-én öt év börtönbüntetést kap, Szirmai Ottót, Angyal Istvánt és Széll Sándort halálra ítélik.
A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa november 18-20. között tartja meg zárt fellebbezési tárgyalását, s november 27-én kihirdeti ítéletét. Teuchertet kirendelt ügyvéd, dr. Szilágyi István védi. I. fokon kiszabott büntetését a népbíróság helyben hagyja, enyhítő körülményt nem talál. (Széll Sándor ítéletét a Legfelsőbb Bíróság életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatja.)  
 
 
„Szűrő”
 
Az 51 562 számú elítéltet a Markó utcából időközben, 1958. május 13-án a váci fogházba viszik, ahol három hónapot tölt, miközben főraktárosként dolgozik. Augusztus 28-ától Budapesten a Gyűjtőben tartják fogva, itt az úgynevezett „Filatéliában” dolgozik.
A börtönben kezdeményezi a válást. „Ötéves jogerős ítéletem kilátástalanná teszi további időre házassági kapcsolatunk fenntartását. – írja 1959-ben az önéletrajzában – Az eddigi hosszú, 2 éves távollét, a hányatott, ideges, vidéki légkör elhidegítette – érthetően irányomban. Kiszabadulásom után csak felesleges teher lennék egy fiatal, igen tehetséges, sikeres művész életében.” Úgy érzi, a felesége miatta hátrányos helyzetbe kerül. 7 A válóperes tárgyaláson rettenetes az idegállapota, „a családi élet elvesztése” nagyon megviseli.
A gyűjtőfogházban az őrizetesek operatív szempontból történő megszűrése, nem- vagy csak részben ismert bűncselekményeik felderítése céljából a BM létrehozza az úgynevezett „Szűrőt”, amelynek működtetéséhez újabb ügynökökre van szükség. 1959. június 13-án Kovács Géza rendőr őrnagy,Potec Sándor rendőr őrnagy , Pethő Imre rendőr főhadnagy írásbeli javaslatot készít Teuchert beszervezésére.
Megbízhatóságát úgy tesztelik, hogy utasítják Kollár nevű „tájékoztatójukat”, mesélje el zárkatársának, Teuchertnek kisebb bűncselekményét, mintha azt eltitkolta volna a hatóságok elől. Teuchert legközelebbi kihallgatásán beszámol Kollár vallomásáról.
A tisztek jelentésükben hangsúlyozzák: „Nagyon fontos a vele való foglalkozás során a politikai nevelés, az eddigi kihallgatásai során több esetben olyan kérdéseket vetett fel, melyekből arra lehetett következtetni, hogy jelenleg is több politikai kérdésben, még az ellenforradalmi Széll Sándorék nézetei és a kormányunk politikályának /sic!/ helyessége között nem tudott dönteni. /.../”
Négy hónappal később, október 21-én – pótnyomozás ürügyén – Teuchertet a börtönből átviszik a II./8. G. alosztályra, ahol Ifjú Lajos rendőr főhadnagy és Krizsik László rendőr alhadnagy veszik kezelésbe. „/…/ először is a családi problémáival lett foglalkozva, majd utána elkövetett bűncselekményével kapcsolatban úgy lett irányítva a beszélgetés, hogy érezze annak súlyosságát és, hogy magát az elkövetett cselekményét megbánta és azt jóvá akarja tenni, illetve bebizonyíthatja, hogy a társadalmi rendszerünknek értékes munkát akar végezni. Ezek után különböző lehetőségek megvitatása következett, majd rátértünk a börtönön belüli lehetőségekre és ezzel kapcsolatban az állambiztonsági munkát is előtérbe hoztuk. Ezzel kapcsolatban felajánlotta szolgálatait az állambiztonsági szervek részére és hajlandó volt a titoktartási nyilatkozat megírására is. /.../ Első feladatként kapta, hogy a munkahelyén lévő, ellenforradalomban kompromittált személyeket írja le. /…/”
 
 
Odakint
 
Az „Erdélyi József” fedőnevet kapott ügynök az Elnöki Tanács 1960. április 1-i kegyelmi törvényének köszönhetően tavasszal kiszabadul. Néhány nappal előtte, április 23-án két tartótisztje, Krizsik és Ifjú így jellemzi őt:  
 „Az általa részünkre végzett felderítő munkát teljes egészében értékel /sic!/ nem lehetett, mivel intézeten belül olyan munkahelyre került, ahol operatív ügynöki munkát végezni nem tudott. Beszervezése óta 1 drb. jelentést adott és nem rajta múlott, hogy nem volt értékes. Nevezett igen magas műveltséggel rendelkezik, megfigyelőképessége és konspirációs képessége igen jó. Megnyerő beszédmodorával, a beszélgetések helyes irányításával a bennünket érdeklő személyek bizalmát könnyen meg tudja szerezni. /…/ Börtönön belül és kint a polgári életben igen sok kapcsolattal rendelkezik Vezetésénél és nevelésénél figyelembe kell venni, hogy igen érzékeny, nem szereti a durva hangnemet. Kint a polgári életben nagyobb lehetőségei lesznek az ügynöki munkára, további foglalkozatását javasoljuk.” 8
Néhány hét múlva, június 24-én a II/8 G. alosztály munkatársai „személyes megismerés céljából” beidézik őt a BRFK Személyi Igazolványok irodájába, a Népköztársaság útja 12 sz. alá. Előzőleg ellenőriztették „Sípos” fedőnevű ügynökükkel 9,aki azt jelentette róla, hogy kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik, s barátaival nyilvános helyeken találkozik.
A beszélgetésen – amelyen a jelentésíró Czeczó Imre rendőr főhadnagyon kívül Ember József rendőr őrnagy és Pollacsek Kálmán rendőr hadnagy vesz részt – Teuchertet körülményeiről, anyagi helyzetéről, majd ismerőseiről, barátairól, börtönbeli kapcsolatairól faggatják. Miután látják, hogy az őket érdeklő személyekről nem akar beszélni, politikai kérdéseket tesznek fel neki.    „Így az ellenforradalom óta eltelt időszak gazdasági és politikai fejlődéséről, hogy hogyan látta azt a börtönbe /sic!/ és hogyan látja /…/ mint szabad ember. Elmondotta, hogy az eltelt időszak fejlődését elismeri, de nyíltan kijelentette, hogy a marxizmus egy sor kérdésével nem ért egyet.10 Arra a kérdésünkre, hogy nevezze meg, hogy milyen cselekményeket elkövető személyeket tart ellenségnek, elmondotta, hogy ellenségnek tartja a kémet, a diverzánst, de az olyan személyt, aki nyíltan bírálja a jelenlegi rendszer politikáját, vagy azzal kapcsolatban kijelentéseket tesz, azt nem tartja ellenségnek.
Elmondotta, hogy bár a börtönben az elhárítóknak ígéretet tett arra, hogy kint is hajlandó támogatni a belügyi szervek munkáját, azonban mivel őt nem vették vissza a korábbi munkájába, ő meg van sértődve és egyelőre olyan lelki állapotban van, hogy nem tud velünk együttműködni.
’Erdélyi’ személyét a fentiek alapján úgy értékeljük, hogy vele a kapcsolatot nem újítjuk fel, de más szerveink felé sem javasoljuk továbbfoglalkoztatásra, éppen a fenti okoknál fogva. Magatartása valamint a személyére vonatkozó eddigi adatok azt mutatják, hogy őt magát kell hálózati ellenőrzés alatt tartani, mivel sértődöttsége és a velünk való szembenállás enged arra következtetni, hogy belekerülhet olyan társaságba, amely aktív tevékenységet folytat ellenünk.”
A jelentés szerzői egyébként leszögezik: „Erdélyi” a beszervezésekor készített sajátkezű feljegyzésében sem ismerte el ellenforradalmi bűncselekményét. A beszervezési dossziéban „olyan terhelő adatok, amelyek biztosítékot nyújtanának arra, hogy ’Erdélyi’ a részünkre dolgozni fog, nincsenek.”
Július 26-án ugyan 9-es sorszámmal, 28 lappal lezárják „B” dossziéját, de abba az elkövetkező évtizedben még több, különféle anyag kerül.
A szabadulása utáni esztendőben sok mindennel próbálkozik, de a fizikai munkát leromlott szervezete miatt nem sokáig bírja. Rövidebb-hosszabb megszakításokkal állástalan, beteg. Bedolgozásból és szomszédjai segítségéből élő édesanyja tartja el. Egyre elkeseredettebb, helyzetét reménytelennek látja.
 
 
„Meszes és „Nyugatos”
 
Szakmai búcsúnak szánja azt a levelet, amelyet 1961. április 22-én ír egy filmrendező barátjának:
„Kedves Misikém!
Ez a levél egyben búcsú is Tőled és nagyon szeretett filmszakmámtól is.
Három kegyetlen esztendő után most már egy esztendeje vagyok szabadlábon. Voltam asztalos sm., takarmány-előkészítő az Állatkertben, voltam nyomdász, keramikus, műanyagheggesztő /sic!/, parképítő stb. Havi 1000-1200 Ft-ért.
Végignyomorogtam ezt az évet abban a hitben, hogy talán valahogyan képzettségemnek megfelelően el tudok helyezkedni, és talán emberi módon meg tudok élni 71 éves anyámmal.
Nem kértem Tőletek sem kölcsönt, sem ajándékot. Eladtam mindenemet, amim még megmaradt az ügyvédi és perköltségek kiegyenlítése után.
Karácsonykor megjelent az elnöki és a munkaügyi min. rendelet, ami szerint a börtönből szabadultakat képzettség, képesség és szociális helyzet szerint el kell helyezni szakmájukban.
Két hónapos szörnyű kálvária után a következők derültek ki:
A Filmfőigazgatóságnak semmi kifogása sincsen alkalmazásom ellen – a megjelent rendelet után – azonban nem presszionálhatja a filmgyárakat…
A Szakszervezet nem foglalkozik munkaközvetítéssel…
A Hunniában – Horváth Márton támogatása ellenére – Ónodi párttitk. közvetve közölte velem, hogy jól emlékeznek szakmai múltamra, de meg kell értenem: személyem kínos lenne egyes elvtársaknak...
A Budapestben Bay igazgató, mint régi ismerőst fogadott, de két hét után kiderült, hogy nincs felvétel, a létszám betelt…
Természetesen utoljára a TV-t is megpróbáltam – hasonló eredménnyel.
Nyilvánvaló, hogy főiskolával megszerzett szakmámat, egzisztenciámat többé nem nyerhetem vissza.
38 éves elmúltam, még van annyi időm hátra, hogy újra, egészen lentről, más pályán próbáljak elindulni.
Nagy nehézségek árán bekerültem az Országos Erdészeti Főigazgatósághoz. Szerződtetett figuráns vagyok vidéken az erdőméréseknél. Megkísérlem, hogy beiratkozzak az erdészeti technikum levelezői tagozatára és így talán eltűnhetek végérvényesen valamelyik magyarországi erdő közepén – mindhalálig.
Ezt a sorsot azért nem érdemeltem meg. Emlékezhettek még talán, hogy akkor októberben sem foglalkoztam aktívan politikával. Elsősorban a szakma érdeke vezetett. /…/
Mindegy. Nem bántam meg. Csak sajnálom, hogy ennyire naiv voltam. Nem tehettem másképp.   /…/ segítséget és szívességet kérek Tőletek, néhányatoktól. akikkel valaha együtt dolgoztam. Nincsen más eladhatóm már csak 8000 Ft békekölcsön. Ez – állami garanciával – bizonyos időn belül visszafizetésre kerül. Nekem nincs anyagi kitartásom addig. Nektek mégis csak könnyebb.
Mostani 1250 Ft fizetésemből nem tudom fedezni az iskolai beiratkozás, felszerelés, meg az utazási költségeket. Azonkívül olyan ruhaneműeket is kell vennem vidékre, ami eddig nem volt szükséges. /…/
Nem kölcsönt, nem ajándékot kérek Tőled, hanem egy kis segítséget, hogy végtelen nehéz terheimet tudjam elviselni. /…/”
Filmrendező barátja – akiről nem tudhatja, hogy ügynök (fedőneve: „Meszes” 11) – levelét azonnal továbbítja a BM-nek. Július 3-i jelentésében arról is beszámol, hogy április 29-én felkereste őt Teuchert, s körülbelül egy órán át beszélgettek. Teuchert elmondta neki, hogy nyolc közeli ismerősének küldött levelet, de csak öten válaszoltak (Illés György, Máriássy Félix, Pásztor István, Ranódy László és Misi.) 
A házigazda rögtön átnyújt háromezer forintot Teuchertnak („nem régen vettem fel elég nagy összegű prémiumot, amiről Teuchertnek tudomása volt.”) Barátja ragaszkodik a kötvényei átadásához, mondván, ő nem kéregetni jött.
 „A börtönről keveset beszélt, nem panaszkodott. Elmondta, hogy nem volt kellemes, de ő igyekezett fegyelmezetten végigcsinálni. Sok okos emberrel került össze. Nyelvet – egyebet tanult a börtönben, ahol mindig tartott valaki előadást a rabok közül is. /…/ Elmondotta, hogy felesége mennyire ragaszkodott hozzá. S míg ő börtönben volt, mennyi nehézsége akadt. /…/ Teuchert ragaszkodott az elváláshoz /.../, felesége rögtön megkapta a Dúvad c. film főszerepét. Válásuk óta nem is nagyon találkoznak, mert Teuchert nem akar neki kellemetlenséget, meg nagyon fáj neki a családi élet elvesztése.”
/ Ezután egy törölt rész következik. / 
Teuchert beszámolt arról is, hogy Máriássy Félix (Egy pikoló világos című filmjének gyártásvezetője volt) milyen rendesen viselkedett az ő letartóztatása után: mikor a lakásukban házkutatást tartottak, egyedül maradt édesanyja telefon-hívására azonnal elment hozzá. Végig jelen volt a hivatalos eljárás alatt, aztán pedig vigasztalta az anyját. Rendes volt a tárgyaláson is. Nyilván viszonozni akarta, hogy 1956-ban Teuchert sietett a segítségére. Amikor fegyveresek törtek be hozzájuk, Teuchertnek telefonált, s az „Összeszedett egy autót, néhány fegyveres őrt a gyár őrségéből, s kiment Máriássy lakására, ahol vad házkutatás volt és Máriássyék élete sem volt biztonságban. Teuchert elzavarta a fegyveres suhancokat.”   
Teuchert kitér a munkájára is, amelyhez protekcióval jutott: Bacsó Péter édesanyja, Palotai Boris személyesen járt el az érdekében az ismerősnél, az Országos Erdészeti Igazgatóság vezetőjénél. „/.../ Jól érzi magát az erdei munkán. /…/ Sokat utazik, kevés embert lát, egészséges levegőn van. Elmondotta még, hogy nagyon szeretett volna, mint horgász és a halaknak bolondja a Lillafüred fölötti pisztráng-nevelő telepre bekerülni. Erről még nem mondott le.”
 „Meszes” tartótisztje úgy értékeli a jelentést, hogy azt majd fel lehet használni a Teucherttel való esetleges, későbbi kapcsolatfelvételnél.
Teuchert helyzetéről, lelkiállapotáról, problémáiról, találkozásaikról beszámol egy másik barátja, a „Nyugatos” fedőnevű ügynök, akiről az 1961. júniusi 2-i tartótiszti jelentéséből egyértelműen kiderül, hogy Molnár Tiborról a forradalom után disszidált és aztán 1959 nyarán repatriált színészről van szó.
Ebben a jelentésben említi „Nyugatos”, hogy először 1959 júliusában vagy augusztusában – hazatérésük után, amikor Miskolcon éltek – kereste meg őket levélben Teuchert. Elkeseredetten kérdezte tőlük, hogy „/…/ vajon Ti, akik a legjobb barátaim voltatok, sem akarjátok velem a régi kapcsolatot felvenni, Ti is féltek Tőlem?” Később aztán, amikor először találkoztak Budapesten, Teuchert kifakadt: „/…/ nem volt semmi értelme, hogy ő védte a barátait, mert kiszabadulása után mindenki megtagadta, nem akarnak vele találkozni és a legkisebb segítséget is megtagadják tőle. /…/
A kapcsolatot Teucherttel fenntartottuk. Úgy látszott, mi vagyunk az egyetlenek, akikkel szemben bizalmas./.../
Beszélgetéseink során sokszor elmondta, hogy nem érzi magát bűnösnek, nem tett többet, mint a többiek, csupán ott követett el hibát, hogy mindenki ügyét magára vállalta, senkiről és semmiről nem mondott el semmit. De belátja már, hogy kár volt, mert mindenki minden felelősséget ráhárított, és még azok is ellene vallottak, akikkel együtt dolgozott.”
A jelentésből az is kiderül, hogy jelenleg Jánoshalmán dolgozik figuráns segédmunkásként. „Havonta egyszer vagy kétszer jön fel Pestre, s ilyenkor felkeres. Eleinte igen boldog volt új munkahelyén. Elég szépen keres, alapfizetése 1400 Ft. körül van, ehhez még kiszállási, és a napidíjat is kap. Fizetéséből édesanyját is tartja.”  
 
 
„Hálózati munkára nem alkalmas”
 
A Molnár házaspárral való beszélgetés során sok szó esik a forradalom idején készített filmfelvételekről, s a fotógyűjteményről. ’56 végén, ‘57 elején Teuchert szerint több filmes azt tervezte, hogy a felvett anyagot külföldre viszik, s ott abból filmet állítanak össze, amelynek gyártásvezetőjéül őt kérték föl. Ő ezt azzal utasította vissza Molnár szerint, hogy „a felvételeket a magyar állam és a filmgyár számára készítette dokumentumnak.12
Állítja, a filmanyag egy részének külföldre csempészésében nem volt szerepe. Úgy tudja, a többi filmanyag piros kereszttel megjelölt dobozokban a filmgyári bunkerbe került, amelyhez csak a főoperatőrnek van kulcsa. 13
A fotógyűjtemény pedig – amelyet kiszabadulása után sikertelenül próbált meg „illetékes helyekre” eljuttatni – jelenleg is a birtokában van.
Az anyagok megszerzésére Takács Tibor rendőr főhadnagy 14
 valóságos haditervet dolgoz ki.Egyik javaslata az, hogy a Hunnia pincéjében tartsanak titkos kutatást, amihez igénybe lehet venni a filmgyári rendészet vezetőjének segítségét, „aki volt belügyi elvtárs.” (Kézírással: Franyó) „Erdélyi Józseffel” is fel kell venni a kapcsolatot, jelenlegi gondolkodásának, „hozzánk való őszinteségének” megállapítására. Meg kell tőle kérdezni, nála vannak-e a fotódokumentumok.
Egy felettes – neve olvashatatlan – kézírással hatpontos programot ír a jelentés végére. Többek között szabályos, titkos kutatási tervet kell készíteni, illetőleg „kombinációba /sic!/ gondolkodni, hogyan lehetne Teucherttel véletlenül találkozni és rávenni az igazmondásra.”
1962. január 22-én Fábián József rendőr főhadnagy mérlegeli Teuchert esetleges aktiválását, de a betekintésre kikért dossziét azzal a megjegyzéssel küldi vissza, hogy „Nevezettel a kapcsolatot nem vettük fel, mivel minket érdeklő területen nincs lehetősége.”
 
 
Talpalatnyi föld
 
1962. július 30-án végre visszakerülhet a filmgyárba,de csak felvételvezető lehet. A sok megpróbáltatás egyre jobban felőrölte a személyiségét. Már nem a régi, precíz munkaerő. Iszik, kölcsönkér. 15 November 30-án „szerződése lejárt” munkakönyvi bejegyzéssel megválnak tőle.
Édesanyja 1964-ben kivándorol Ausztráliába két lányához és unokáihoz. Anyja elvesztése – aki nagyon erős, kemény egyéniség, s összetartotta a családot – lelkileg újabb megrázkódtatást jelenthet.
A BM nyilvántartásban szereplő egyik fényképes adatlapja szerint 1964 decemberében családtagként bejelentkezik egy II. Alvinci utcai lakásba. Tolbuchin körúti, nagyon szép bútorokkal berendezett, hatalmas, háromszobás lakását talán elkótyavetyélte vagy talán elvették tőle. Az adatlap egy másik bejegyzéséből pedig kiderül, hogy 1964. augusztus 18-tól a Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalatnál dolgozik.
1965-ben megint megvizsgálják, hogy alkalmas-e hálózati munkára. Major Mihály rendőr százados újból átnézi a dossziét, Teuchert életkörülményeiről, politikai és erkölcsi magatartásáról pedig informálódik az érintett nagynénjénél, s a KÖJÁL illetve a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat személyzeti vezetőjénél. Június 8-i feljegyzésében úgy ítéli meg, hogy Teuchert: „Börtönből való szabadulása óta talaját vesztett ember benyomást kelti. / Ezután több sor törölve van. / Napszámosként dolgozott több munkahelyen, azonban egy helyen sem tudott hosszabb időt eltölteni. Rövid ideig a filmszakmában is dolgozott, de ezt is otthagyta /…/ Jelenleg a BGTV-nél van alkalmazásban, mint figuráns, s Balaton környékén végez felmérési munkákat. /Ezután megint törölt rész következik./ Édesanyja kb. egy éve kivándorolt Ausztráliába, ő is ilyen kérelemmel fordult az illetékes szervekhez. Kérelmét több kizáró ok miatt valószínüleg el fogják utasítani. /…/ ’Erdélyi’ jelenleg hálózati munkára nem alkalmas.”
Ezzel a közjátékkal fejeződik be Teuchert ügynöki pályája, amely tulajdonképpen el sem kezdődött, hiszen be is volt szervezve, meg nem is, jelentett is, meg nem is.
Fényképes adatlapja hátoldalára kézírással rávezetették az 1966. május 12-i legfrissebb változásokat: eszerint a Néprajzi Múzeumban dolgozik könyvtárosként, lakása a XI. Vak Bottyán utcában, ideiglenes lakása pedig a XIII. Váci úton található.
Az 1970. március 9-én a priusz megállapítása céljából kikért adatlapja  szerint 1969. decembere óta állandó bejelentett lakása Rácalmáson, a Tanyahajón van. Foglalkozása: „Dunafelmérő”, munkáltatója a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság.
Ismerősei beszámolói szerint időnként felbukkan Budapesten, s ilyenkor, többnyire italos állapotban becsönget hozzájuk. Pénzt, ruhát, ételt kér. Tarhál.
A hetvenes évek elején egy Budapest környéki, elnéptelenedő faluban telepszik le. Ingyen, de mindenfajta írásos megállapodás nélkül lakhat egy kis házban. Boldogan veti magát a háztáji gazdaság művelésébe, s mikor az termést hoz, a fővárosban élő tulajdonos kiteszi őt.
Éppen ekkoriban, Makk Károly közbenjárására Aczél György elintézi, hogy engedélyezzék kivándorlását. Teuchert izgatottan készül az útra, tervezgeti, hogy kertépítésből és halászatból fog élni.
Lelkes hangú levélben számol be barátainak a repülőútról, s megérkezéséről. Egy év sem telik el, s a honvágy hazahozza. Barátainak azt meséli, azért nem maradt, mert rossz volt a víz íze, s mert az ausztrálok műveletlenek, ő pedig nem tud olyan helyen élni, ahol nincs zenekultúra, nincs irodalom.
Itthon újra kallódik. Hol itt, hol ott húzza meg magát, a teleket – egy ismerőse jóvoltából – a Lipótmezőn vészeli át.
Élete utolsó éveiben nem jelentkezik többé a barátainál, ismerőseinél, hírt sem ad magáról.
Feltehetőleg 1981-ben hal meg.
59 éves.
 
Jegyzetek:
(a könyvbeli fejezetben 42 jegyzet szerepel)

--------

1. Bacsó Péter, Banovich Tamás, Kovács András, Makk Károly, Medgyesi Mária szóbeli közlése a szerzővel. ( Az időpontok a későbbi hivatkozásoknál.) [vissza]

2. Teuchert József (1922-1981) az ötvenes évek első felében gyártásvezető. Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1949)
Filmjei: Hintónjáró szerelem (1954), Egy pikoló világos (1955), Eltüsszentett birodalom (1956), Keserű igazság (1956), A nagyrozsdási eset (1957)

 
A rá vonatkozó dokumentumok:
ÁBTL, B-92730 (ebben van önéletrajza is)
ÁBTL, Széll Sándor vizsgálati dossziéja: V- 144 758
MOL, Szirmai Ottó és tsai bűnügye: XX. 10 – k – 110 d.
[vissza]

3. Szirmai Ottó a Tűzoltó utcai fegyveres csoport helyettes parancsnoka. Bűnéül róták fel azt is, hogy létre akarta hozni a Magyar Ifjúság Pártját, s államtitoknak számító egykori államvédelmi iratokat szerzett meg. [vissza]

4. A vádlottak – elsőrendűtől tizenhetedrangúig: Szirmai Ottó, Széll Sándor, Cselik Ferenc, Beke Tibor, Teuchert József, Böröcz Imre, dr. Sarlós Miklós, Csoma János, Gép Győző, Horváth Gyula, Opoczky Istvánné, Fátyol István, Angyal István, Rajna Tibor, Orbán Zoltán, Szabó János, Szigetvári István. Közülük hárman fiatalkorúak. [vissza]

5. Bűnéül rótták fel, hogy a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedést kezdeményezett és vezetett. „Amikor az ellenforradalom szele a Műegyetem falai közé beférkőzött, az elsők között volt, aki politikailag aktivizálódott és támogatta az ellenforradalom által megfertőzött ifjúsági réteg törekvéseit”. Tagja és egyik vezetője volt a Budai Egyetemisták Forradalmi Bizottságának, az Értelmiségi Forradalmi Tanács Titkárságának, s a mellette működő Diákbizottságnak. „Fehér Könyvet” akart összeállítani, hogy „az ellenforradalom történetét hamis bizonyítékokkal megváltoztatva a népköztársaság megdöntését akár belföldi, akár külföldi erőkkel elérje /…/” Dokumentumok megszerzése céljából több személyt beszervezett, s több társát vidékre küldte. [vissza]

6. Banovich Tamás (1925) rendező, díszlettervező. Balázs Béla-díj (1983), érdemes művész (1987),  Életműdíj (2001). Táncfilmjeivel szerzett itthon, majd külföldön is ismertséget. 1965-től több mint félszáz filmhez tervezett díszletet. 1957-ben az Állami Népi Együttest elkísérte franciaországi turnéjára, amelyről két dokumentumfilmet is forgatott. (Franciaországi képeslapok, Tavasz Párizsban) „Veszélyes elemmé” azért válhatott, s kaphatott szilenciumot, mert az illetékes szervek azt feltételezték alaptalanul, hogy Nyugatra csempészte a forradalom alatt készített felvételek egy részét. Nyilván az Eltüsszentett birodalom című, 1956-ban forgatott első egészestés játékfilmje betiltása is fokozta a személye iránti gyanakvást. (A film gyártásvezetője egyébként Teuchert József volt.) [vissza]

7. Medgyesi szóbeli közlése szerint (2006. május 14.) 1957-ben végzett a Főiskolán, s Fényes Szabolcs igazgató még előtte leszerződtette a Fővárosi Operett Színházhoz; ősztől azonban mégis a Debreceni Csokonai Színházban kellett játszania. [vissza]

8. Lehet, hogy a tisztek csak a bizonyítványukat magyarázzák, hiszen, előzőleg is tudták, hogy Teuchert milyen munkahelyen dolgozik, s áthelyeztethették volna a börtönön belül máshova. [vissza]

9. Nem azonosítható. (Munka-, és beszervezéséi dossziéja illetve 6-os kartonja nincs meg.) [vissza]

10. Korábban önéletrajzában is azt írta: „Dacára annak, hogy a materialista filozófia híve vagyok, nem értek mindenben egyet. Részben közgazdaságilag, részben művészetfilozófiailag.” [vissza]

11. Munka-, és beszervezési dossziéja, valamint 6-os kartonja elveszett. A levél megszólításából („Drága Misikém”) és egy kijelentésből („segítséget és szívességet kérek Tőletek, néhányatoktól. akikkel valaha együtt dolgoztam.”) annyit tudunk róla, hogy Mihály keresztnevű filmes, akivel Teuchert valamelyik filmjében együtt dolgozott. [vissza]

12. Vass Ferenc Nyugat-Németországba vitt ki anyagot, ebből s más külföldi híradósok anyagaiból állította össze dr. Erdélyi István az Ungarn in Flammen (Magyarország lángokban) című filmet, Zsigmond Vilmos is kicsempészett az USÁ-ba a forradalmi eseményekről készített felvételeket. [vissza]

13. Zolnay Pál úgy emlékszik, hogy az anyagot a belügyesek november 4-e körül elvitték a gyárból. Makk Károly szerint november negyedike után a Forradalmi Karhatalmi Ezred 10-12 fős egysége az összes tekercset, vagyis húszórányi anyagot elvitt a gyárból. (in: „Előhívás”; Vicsek Ferenc beszélgetései az 1956 őszi filmforgatásokról. Filmvilág 1989/7. szám.) [vissza]

14. Takács Tibor (1912- ?) Több neves filmes (többek között Szabó István) tartótisztje volt.
Apja szappangyári munkás, később fuvaros volt, 1926-ban szerencsétlenség áldozata lett. Takács Tibor 1931 óta vett részt a munkamozgalomban, 1936-ban lépett be a KMP-be. 1942 végéig bőrkesztyű-szabászként dolgozott. 1945 novemberéig a fronton szolgált, majd szovjet hadifogságba került. A háború után 1947-ig ismét kesztyű-szabász volt, majd függetlenített funkcionárius. 1951-ben öthónapos pártiskolát, 1952-ben pedig kéthónapos politikai tiszti tanfolyamot (ez valószínüleg a Dzserdzsinszkij Iskola) végzett. 1956. nov. 15-ig a Budapesti Pártbizottság fegyelmi osztályán függetlenített munkatárs. 1956. október 22-én tüdőgyulladással a Kútvölgyi úti kórházba került, ahonnan saját felelősségére október 28-án távozott, s november 1.-től 10-ig, az I. kerületi MSZMP megalakításában vett részt. 1957 márciusától a BRFK-n személyzeti előadó. 1958 elején a BM II/5 Osztályra helyezik operatív beosztottnak, egyúttal előléptetik főhadnaggyá. Az előterjesztő Hollós Ervin jellemzése szerint „Munkájában önálló, kezdeményező, lelkiismeretes. Politikailag képzett, munkásmozgalmi tapasztalatokkal rendelkező elvtárs.” 1958-ban befejezi tanulmányait a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen. 1961-től százados. 1962-ben kinevezik a III/III-5 Osztályon főoperatív beosztottnak. Többféle betegséggel küzd, „minden évben hosszabb ideig kiesik a munkából /…./ betegségét a munkába való megterhelésénél figyelembe kell venni.” 1964 februárjában nyugdíjazzák, s előléptetik őrnaggyá.
Kitüntetése: Szocialista munkáért (1955)
Személyzeti anyagában egyetlen Minősítés található (1960):
„1958. február óta végez elhárító munkát, mint operatív tiszt a színművészet vonalán. Munkáját nagy szorgalommal, becsülettel végzi, nagy területismerettel rendelkezik /…./ A színművészet területén valamennyi élvonalbeli művészt és színházvezetőt, szakembert ismer. /…./ szakmai iskolát vagy tanfolyamot nem végzett, de szorgalmas munkával jól elsajátította az operatív munka alapelveit. /…./
Politikailag jól képzett, nagy párttapasztalattal rendelkező elvtárs /…/ elhárítási területen eredményesen harcol a párt kultúrpolitikájának megvalósításáért. Az alapszervezetünknél, mint pártcsoport-bizalmi végez pártmunkát, területén a Budapesti P.B. fegyelmi osztályának társadalmi munkása. /…/ a pártcsoport tagjai szeretik, becsülik. /…/
Szakmai képzettsége megfelelő színvonalon van, mely képessé teszi arra, hogy területén jól megszervezze az elhárítást. A hálózatával jól foglalkozik, a találkozókra felkészül és ügynökségének vezetésére, nevelésére komoly gondot fordít. /…/ a hálózati személyek politikai nevelését nagy gonddal és türelemmel végzi, a hálózati szakmai vezetésénél mentes a sablonoktól, igyekszik kombinatíve alkalmazni az alapelveket. A területéről hálózati úton több értékes jelzések /sic!/ érkeznek, mely az ügynökség helyes irányításával magyarázható. /…/a hivatalos kapcsolatok és a hálózat szíves dolgozik vele. /…./ szakmai munkájában azonban többször észlehető, hogy az egyes személyek feldolgozását túlságosan elnyújtja, abban nem tervszerű, némelykor megtorpan. /…./ felvet egy jó elképzelést és a megvalósításban már nem következetes, ezért az eredmény nem kielégítő. Erre már többször figyelmezették vezetői és ilyenkor területének nagyságára és általa fontosabbnak vélt feladatok megvalósítására hivatkozik. Mutatkozik nála bizonyos lazaság a határidők betartásánál, ez miatt már több bírálatot kapott. /…./ sokszor túl sokat vállal, így nem képes megfelelő tervszerűséggel dolgozni. ezeken a hiányosságokon képes körültekintőbb, tervszerűbb munkával változtatni.”
Bár életkora és egészségi állapota miatt főnökei nem javasolták, hogy bármilyen szervezett iskolai oktatásban részt vegyen, Takács mégis szerzett diplomát. 1965 augusztusi Tartalalékos tiszti adatlapja szerint legmagasabb iskolai végzettsége ELTE BTK, foglalkozása: tanár, jelenlegi munkahelye: BM nyugdíjas.
(ÁBTL, BM Központi Fogyaték – 5600) [vissza]

15. Kovács András szóbeli közlése a szerzővel (2006. május 16.) Kovács azt is elmondta, hogy Teuchert visszavételét a filmgyár művészeti alapszervezete támogatta.
 
A BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala nem volt hajlandó közölni Teuchert halálozási dátumát. (Ügyiratszám: 432-3731) Az előadó elmondta, csak arra adnának választ írásban – 2300 forintos „szolgáltatási díj” ellenében –, hogy Teuchert él-e vagy elhunyt. [vissza]