Titkosszolgák a női WC-ben

 

A diktatúra nem érte be a totális hatalommal: ellenőrizni, manipulálni akarta az emberek gondolatait is. A lakások és a telefonok lehallgatása, a levelek felbontása, a társadalom egészét behálózó ügynökrendszer segítségével jelen volt az otthonokban, s intim terekben is.
Nemcsak a másképpen gondolkozókat, de még a falfirkálókat, kocsmai odamondogatókat is gyanús és veszélyes elemnek tartotta. Tulajdonképpen tőlük is félt, őket is komoly retorzióval sújtotta. 1
 
 
„Sül a hurka, sül a lángos…”
1960. augusztus 27-én rendkívüli esemény történik az orosházi vasútállomáson. A bűntettet először Juhász László forgalmi szolgálattevő észleli, ő a takarítónőnek szól, az meg Szabó István málházó vasutasnak, aki értesíti B. Szabó József főtörzset. A hatósági közeg megtekinti a váróterem melletti férfi WC-t, s szemügyre veszi az ellenséges falfirkálást. A két vizelde fölé, kb. 1,5 méter magasságban a fehérre meszelt falra 10 cm nagyságú civil folyóírású betűvel ismeretlen szerző azt írta, „Sül a hurka, sül a lángos, Le van szarva Kádár János!”. B. Szabó lezárja a helyiséget, s 16 órakor jelenti észleleteit az orosházi rendőrségnek.
Az orosházi vasútállomásAz orosházi vasútállomás
 
Az ügy felderítését a Békés megyei rendőrfőkapitányság orosházi III./III.-as kirendeltségvezetője Kocsis Lőrinc főhadnagy2
 kezdi meg. Az esemény napján kelt jelentésében így összegzi megfigyeléseit és feltételezéseit: „Falfirkálás feltűnően a két vizelde felett kb. 1 m. 50 cm. magasságban fehérre meszelt falra volt felírva. Minden bizonnyal ’postaíró’ vastag kék ceruzával volt írva. /…/ írás fiatalkorú egyénre vall, mert a betűk alakzatai zsinórírásra utalnak.” Kocsis később arra a felismerésre jut,hogyaz elkövető kisujjnyi, kék iront használhatott.
Kocsis megbízza B. Szabó főtörzset, hogy társadalmi kapcsolatai segítségével néhány napon keresztül 13 óra előtt tartsák szemmel a WC-ben megfordulókat. A főtörzs egyik embere, Farkas János segédrendőr hamar talál is gyanús személyt: a Kurunczi nevű oroszházi maszek asztalost, aki a tett napján a vasúti WC-ből kijövet idegesen körülnézett, aztán újra visszament a piszoárba. „Feltűnő volt, hogy ideges magatartása mellett kétszer ment be egymás után.„ Mindez elég ahhoz, hogy rászálljanak.
A „párt és kormányvezetők ellen elkövetett”, zsírkrétás falfirkálás folyatódik. Ugyanaz a rendszerellenes felirat szeptember 27-én a szomszédos Nagyszénás helységben, a Partizán mozi udvarában levő férfi WC-ben is megjelenik. November 8-án, a földműves szövetkezeti kisvendéglő férfi WC-jében lehet olvasni az ismerős versikét.
Kocsis jelentésében aláhúzza a „Le van” szavakat, főnöke, Nyírfalvi Károly őrnagy, a Békés megyei rendőrkapitányság III./III. osztályának vezetője azonban helytelenítőleg azt jegyzi fel a lap szélére, hogy „ilyeneket” nem helyes aláhúzni.
Nagyszénáson is helyszíni szemlét tartanak, a feliratokat lefotózzák, majd az írásszakértő megállapítja a kézírások közötti azonosságot. Fiatal elkövetők után kutatva az orosházi gimnáziumban és az ipari tanuló iskolában írásmintákat gyűjtenek, és azokat írásszakértő megvizsgálja – eredmény nélkül.
A főhadnagy úgy gondolja, hogy mivel az utolsó két alkalommal Nagyszénáson tűntek fel a graffitik, az elkövetők köre leszűkül a Nagyszénásról Orosházára bejárókra. A III./III. által összeállított listán 66 felnőtt és 24 diák szerepel, őket politikai megbízhatóság szempontjából szelektálják, kategorizálják, a gyanúsnak találtakat pedig operatív ellenőrzés alá vonják: feltérképezik előéletük, szakmai pályafutásuk fontosabb állomásait, magatartásukat, szokásaikat.
Az elkövető(k)nek próbálnak csapdát állítani: Kocsis főhadnagy és III./III.-as kollégái, Bor Imre főhadnagy, 3
 Lahata István főhadnagy 4 több napon át reggel 6 és 9 között lezárják a vasútállomás női WC-jét, lyukat fúrnak a falba, s azon keresztül lesik, mi történik odaát, a falon túl. Egy negyedik titkosszolga mindeközben odakint strázsál.
Kocsis 1960. december végi összefoglalójában leszögezi: „Orosháza város és járás területén közvetlenül az ENSZ ülés előtt és az ENSZ ülés alatt az osztályellenség tevékenysége megélénkült”. 1960. augusztus 27. és november 6. között mintegy 22 esetben történt ellenséges falfirkálás, mindig férfi WC-ben, a négy legjelentősebb esetben zsírkrétával. A falfirkálást „valószínűleg magasnövésű személy követte el, mert főleg az orosházi ’Partián’ mozi falfirkálása kb 210 cm magasan van. Kizárt, hogy fel tudott volna valamire állni.”
Kocsis szerint „rendkívüli esettel állunk szemben /…/, a tettes vagy tettesek felkutatása hosszabb operatív feldolgozást kíván.” A „népi demokratikus államrend elleni izgatás” bűncselekményét elkövető(k) ügyében „Festőművész” fedőnévvel „Rendkívüli esemény dossziét” nyit.      
 
 
Vasüzleti „mélyfúrás”
 
Kocsis főhadnagy kideríti, hogy kék zsírkrétát Orosházán csak az állami papírboltban lehet vásárolni, azt azonban több helyen is használják. „/…/ általában postán a csomagfeltételnél, faipari vállaltnál, KTSZ-nél, elszállítandó bútorok megjelölésénél /…/  Ezeken a helyeken megvizsgált zsír kréták azonban jóval világosabbak voltak és keményebb tartalmúak.”A falfirkáló krétájával színe és minősége, keménysége alapján csak a vasműszaki üzletben használatos eszköz egyezik meg. Vagyis: a vasüzletiek a leggyanúsabbnak.  
Kocsis elbeszélget S. V. 7 pénztárosnő, társadalmi kapcsolattal,   aki többek között elmondja, hogy a Bakos nevű segéd az ellenforradalom idején munkahelyén személyzeti anyagokat égetett, ezért elbocsájtották. Izgága és – ez is nagyon fontos – magas növésű. Kocsis szerint a közelmúltig Nagyszénáson dolgozott. Bakos feltehetőleg a Partizán mozi udvarán levő WC-re járt, mert az esett legközelebb akkori munkahelyéhez.    
A bolti alkalmazottak feltérképezésében Kocsis igénybe veszi K. A. nagyszénási lakos segítségét is. Ő még korábban, a honvédségénél, az elhárítóknál informátorként dolgozott. Drótkerítés vásárlásának ürügyén, közös ismerősükre hivatkozva felkeresi R. G. eladót, provokatív kérdéseket tesz fel neki, de csak azt éri el, hogy a férfi kiutálja őt az üzletből.
R. G. eladó adatainak a központi adatnyilvántartóból történő lekéréskor kiderül, hogy ’56-ban egyszer részt vett röplap készítésében és terjesztésében, ezért később elítélték, s a III./V. osztály beszervezte. A hálózatból akkor zárták ki, amikor elkerült Békéscsabáról. Egykori jelentései írásszakértői vizsgálata után már nem gyanús, ezért aktiválják s bevetik a vasüzleti felderítő munkába. „Ligeti” fedőnéven „értékes” információkkal szolgál kollégáiról.
Főnökét, a vasüzlet vezetőjét – akit nem sokkal korábban illegális felvásárlás miatt letartóztattak – „érdekes ember”-nek tartja, megnyilvánulásaiból arra következtet, hogynem hívetársadalmi rendszerünknek. Például két vagy három éven át nem fizetett szakszervezeti tagdíjat s amikor ezért felelősségre vonták, azt válaszolta, hogy nem kapott ő azért a pénzért semmit sem.
 „Ligeti” elsősorban G. K.-t tartja gyanúsnak, mert a 19 éves, a katonasághoz nem sokára bevonuló fiatalember sokszor kölcsönkérte a kék krétát. Munkája mellett fusizik, lakásokat fest. Egyébként „szeret szélhámoskodni. Éjszakánként sokat csavarog. /…./ rosszra hajlamos. /…/ politikai álláspontja 70 %-os, a múltat dicsőiti. Rémhíreket is terjeszt.” Csak a látszat kedvéért lépett be a KISZ-be, valójában „rendkívüli” ellensége a rendszernek. Mivel verseket is ír, „Ligeti” azt a feladatot kapja, hogy szerezzen tőle egy kézírásos lapot, emellett dicsérje előtte az ismeretlen falfirkáló bátorságát.     
 „Ligeti” szerint gyanús Rácz Ernő is, aki a háztartási boltból gyakran átjár a mellette levő vasüzletbe, s ott könnyen hozzájuthat zsírkrétához. A „jampec, huligán természetű” fiatalember – akinek szülei fuvarosok – az orosházi színjátszó-csoport tagjaként gyakran megfordul a környező falvakban. „Ligeti”-nek születésnapján meg kell őt hívnia az „Alföld” vendéglőbe (költségek fizetve), s minden lehető módon a bizalmába férkőznie. (Utasítás: elégedetlenkedjen, panaszkodjon „gyenge” fizetésére!)
Májusban a III./III. – fedésben – kihallgatja az ex-vasbolti vezetőt. Kérdésre elmondja, hogy az alkalmazottak is használták a fiókjában tartott viaszkrétáját, s azzal még a szomszédos háztartási boltból átjáró tanulók is firkáltak a falakra. „/…/ egyik alkalommal a vasajtóra azt írták ki, hogy nagyfülű Sándor”.             
A gyanúsítottaktól konspiratív úton írásmintát szereznek be, de a szakértő egyiküket sem azonosítja az elkövetővel. A több mint másfél éve tartó nyomozás megreked, ezért Kocsis főhadnagy – Gyurkó Pál százados jóváhagyásával – 1962. február 19-én lezárja a dossziét.
 
A nagyszénási „vonal”
/…./
1963. augusztus 15-én újra hírt ad magáról az ismeretlen firkáló: a nagyszénási tanácsháza udvarán levő férfi WC-ben, majd szeptember 3-án a vasútállomás WC-jében is fel-, pontosabban faliratot hagy maga után: „Kötelet a bérgyilkos Kádár János nyakára és Hruscsovra!!!” S egy üzenet a takarítónak: „ ne meszeld le, b… az anyád, had /Sic!/ lássa és olvassa mindenki.”
A „Festőművész”-dossziét ismét megnyitják.
/…../
 
Jegyzetek:

 

--------

1. dr. Kahler Frigyes kutatásai szerint 1957. január 1. és 1960. december 31. között Magyarországon állam elleni bűncselekmény miatt 16 748 személyt ítéltek el, közülük 16 195 főt szabadságvesztésre. Izgatásért 4917 személyt ítéltek el a bíróságok.
/…./ [vissza]

2. Kocsis Lőrinc (1927- ?)
Az elemi iskola 7. osztályának elvégzése után hosszú ideig kövező és kubikos. Erdély visszacsatolása után önként bevonult a hadseregbe, s 1947-ben szerelt le. Ezután segédmunkás, majd a karcagi állami gazdaságban traktoros. 1950 tavaszán bevonult katonának, 1951-ben operatív iskolát végzett, majd az ÁVH-nál nyomozó , a szeghalmi kirendeltség vezetője, a járási osztály vezetője, majd a Békés megyei főosztály I. osztályának vezetője volt. 1955 elejétől saját kérésre leszerelt, s egy évig a nagyszénási Dózsa tsz-ben dolgozott. 1956 elejétől visszatért az ÁVH kötelékébe.
November 3.-án Orosházán letartóztatták a nemzetőrök, s a járási rendőrkapitányság épületébe zárták, november 5.-én szovjet katonák szabadították ki. 1957 májusáig az orosházi karhatalmi alakulatban tevékenykedett. „Ezideig kifejtett munkája eredményeként több ellenforradalmi csoport lett felderítve.” (1957. április 11-i minősítéséből)
Májusban kinevezték a békéscsabai rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztály állományába, s előléptették főhadnaggyá, júniustól az orosházi kirendeltség vezetője. 1958-i minősítéséből: „ /…../ „Csak ő egyedül 6 hálózati személyt foglalkoztat. /…./ Jó eredményt értek el általában a kirendeltségen dolgozó elvtársak névtelen levélírás és röpcédulaszórásban történt nyomozás során.” Mivel 1962-ben a BM II. Főosztály vezetőjének 1/1962. sz. utasítása alapján megszűntek a kirendeltségek, megszűnt Kocsis százados beosztása is. Leszerelt, s a nagyszénási Dózsa tsz élére került elnöknek.
Iskolái: háromhetes pártiskola (1949), egyéves Dzserdzsinszij iskola (1952)
Kitüntetései: Munkás-paraszt hatalomért (1957)
 (ÁBTL, BM Békés megyei Fogyaték 0503) [vissza]

3. Bor Imre (1927 - ?)
Az agrárproletár, 1919-es vöröskatona fia a hetedik általános elvégzése után 1940-ben szűcstanulónak ment, s háromévi inaskodás után segéd lett. 1945-1947: tűzoltó, majd 1950-ig alkalmi munkás, 1950-től 1954-ig szűcs egy szőrmeipari KTSZ-nél, közben letöltötte katonai szolgálatát. 1954 februárjától került a BM állományába törzsőrmesterként. Az AVH Békésmegyei Főosztályán operatív beosztott az I. osztályon, idővel előléptették alhadnaggyá. 1956 novemberében miután szabadult az „ellenforradalmárok” fogságából – ahogy későbbi jelentésében beszámol róla – partizánmunka szervezésére gondolt, „mivel már ebben az időben a fehérterror kimutatta foga fehérjét.” 1956. december 5-én volt osztályvezetőjével és több kollégájával együtt Orosházán illegálisan megkezdték az operatív munkát.
Beosztásai: operatív beosztott (1957. ápr. 30-tól), főelőadó (1971-től), főoperatív tiszt (1978-tól) 1982 IX.30-i hatállyal nyugdíjazták. Rendfokozatai: hadnagy (1957. ápr. 30-tól), főhadnagy (1960. május 1-től), százados (1964. április 1.-től), őrnagy (1969. március 1.-től)
1952-ben belépett az MDP-be, 1956-ban az MSZMP-be és a Munkásőrségbe. 1953-ban a KTSZ párttitkára, 1959 novemberétől munkahelyén alapszervezeti pártitkár.
Iskolai végzettsége: Dzserdzsinszkij iskola (Budapest, 1955, három hónap), Rendőrtiszti Akadémia (1962-1964, jó eredménnyel végzett), Marxizmus, leninizmus 1967-1970) 1947-től tagja a bőripari szakszervezetnek.
Kitüntetései: Közbiztonsági Érem, ezüst, Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst, Szolgálati Érdemérem (szolgálati viszonya 10., 15. illetve 20. évfordulóján)
Pályafutásáról, személyiségjegyeiről sokat elárulnak a főnökei által írt minősítések.
1960:
Főnökei kritikaként említik, hogy a „bírálathoz nem megfelelően viszonylott. /…./ a hálózati személyekkel kapcsolatban nem lép fel megfelelő követelményekkel, mint például a hálózati jelentések helyes elkészítése /…/ A hálózat vezetésénél gyakran kitűnt nála az aktív támadó elhárítás, csak néha túlzottan, mert egyes hálózati személyei már provokációra is képesek voltak az eredmények elérése érekében..” Szó esik arról is, hogy 1962-ig – amikor megkezdte tanulmányait a Rendőrtiszti Főiskolán – el kell végeznie a 8. osztályt.
1969: 
„A többirányú feladatok együttes végzése, a feladatok felhalmozódása idegesítően hat Bor elvtársra, ilyenkor csüggedésre hajlamos, tovább arra is, hogy kisebb jelzéseket egyideig ’elhallgasson’, mivel azok csak növelnék munkáját. Értékelő-, elemző és a nyilvántartással kapcsolatos munkája színvonal tekintetében még nem kielégítő. A feldolgozó munka során előfordul, hogy egyes feladatok végrehajtását elnagyolja, másokat túlrészletezi.”
1973:
/…./ a lényeges javulás ellenére még mindig javítani kell elemző, értékelő munkáját, s  „az aktívitás folyamatossága nincs mindég meg..,”
 /…../
 (ÁBTL, BM Békés megyei Fogyaték 1982) [vissza]

4. Személyi anyaga nem található az ÁBTL-ben. [vissza]