| A tüzes angyal |
|
Nehéz megérteni, hogy ez a nagyformátumú művész, radikális filmnyelvi újító egy másik, titkos szerepben, hálózati személyként éppen az elveivel ellentétesen viselkedett. Meggyőződésből vagy taktikai megfontolásból konzervatív, párthivatalnoknak is becsületére váló (kultúr)politikai nézeteket képviselt, s a kezdeti időszakot leszámítva készségesen vett részt mások megfigyelésében, ellehetetlenítésében. Ráadásul többnyire mindenkiről negatív, pejoratív, nem ritkán kifejezetten gonoszkodó megjegyzéseket tett. Ugyanakkor szeretett társaságba járni, barátkozni, ahogy Forgách András, az egyik barát állítja, mindig volt benne „embergyűjtő hajlam.”
 Bódy GáborA titkos szerep
1973. november 19-én szervezi be „Pesti” fedőnéven Kazai Zoltán 3 rendőr hadnagy és Hanusz Gyula 4 rendőr őrnagy. A titkos megbízott beszervezési dossziéja nincs meg, így nem tudjuk, hogy mivel vették rá az együttműködésre. (Elképzelhető, hogy ez volt az ára a főiskolai felvételnek.) Az 1973. november 20-án kiállított 6-os karton szerint „A beszervezés alapja: hazafias, foglalkoztatási vonala: kulturális.” 1981. május 25-én „Pestit” kizárják a hálózatból. (A kartonján ez a bejegyzés szerepel: „”Feladatát nem végezte.”)
Dossziéját 5 1973. november 26-án nyitják, 1981. április 9-én helyezik irattárba. Az ÁBTL-ben csak az 1. kötet található, az is erősen hiányos, mindössze 65 oldalas. A kapcsolat intenzitását figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy míg például 1974 első felében az állambiztonság tisztjei kilencszer találkoznak „Pestivel”, a másik félévben egyszer sem. (Mindamellett két 1974 eleji jelentés végén szerepel a következő találkozó időpontja, de azoknak nincs írásos nyoma.) A következő évek anyaga még feltűnőbben hiányos, manipulált: 1975-ből 2, 1976-ból 1, 1977-ből pedig 4 jelentést találunk.
„Pestinek” titkos megbízottként nem kell jelentéseket írnia, „csak” jelentenie a tartótisztjének, amit az később írásban rögzít. Személyének fontosságát mutatja, hogy a találkozókon tartótisztje, Kazai Zoltán rendőr hadnagy mellett gyakran jelen van annak felettese – a „Pestinek” Horvátként bemutatkozó – Hanusz Gyula rendőr őrnagy (később alezredes) is. Kicsit partnerként kezelik, vitatkoznak vele, s talán tisztelik is. Újdonság az általam eddig megismert nagymennyiségű dossziéhoz, ügyhöz képest, hogy „Pesti” tartótisztje – mint ez az általa készített jelentések stílusából, argumentációjából kiderül – a kollégáinál intelligensebb, felkészültebb, s a maga módján „ügyfelével” is viszonylag empatikusabban viselkedik.
A titkosszolgálatoknak „Pesti” nagy fogás lehet, „felfedezői”, beszervezői jól érzik meg benne a kitűnő hírszerző lehetőséget. A magyar szellemi (és társasági) élet ismert és elismert figurája, a társasági ember sok helyen megfordul. Népszerűségének, imponáló intellektusának köszönhetően bejáratos a meghatározó ellenzéki társaságokba, csoportosulásokba, jóban van neves ellenzékiekkel. Benne megbíznak, vele és előtte nyugodtan beszélnek, s ő minden mondatot, gondolatot pontosan tolmácsol is megbízóinak.
Az aggályos
Az együttműködés nehezen indul. „Pestinek” fenntartásai, ellenérzései vannak. Mintha ellenállás, ellenérzés lenne benne, s megbánta volna a titkosszolgálattal kötött (feltehetőleg kikényszerített) kapcsolatot. Eleinte győzködni kell szolgálatai szükségességéről.
Néhány nappal beszervezését követően 1973. november 22-én, s aztán 26-án a Béke szállóban soron kívül találkozik vele a tartótisztje, Kazai hadnagy, illetve Hanusz őrnagy, azzal a céllal, hogy „a velünk való együttműködéssel kapcsolatban még meglevő aggályait eloszlassuk, továbbá erősítsük a részéről történő segítségnyújtás szükségességéről való meggyőződését /.../ valamint felmérjük kapcsolatai körét.”
„Pesti” felsorolja és értékeli az ismerősei közül azokat, akik állambiztonsági szempontból érdekesek lehetnek. A tisztek megkérik, hogy az elhangzottakat mondja magnóra, ezt azonban megtagadja. Arra hivatkozik, hogy zavarja a készülék, nem tud rögtönözni, de egyébként sem látja értelmét az egésznek, hiszen elmondott mindent, amit tudott. A tisztek erre kijelentik, hogy nem képesek mindent megjegyezni egy kétórás beszélgetésből, „Pesti” megígéri, hogy a következő találkozóra írásban jellemzi ismerőseit.
A következő, 1974. január 18-i találkozásukon „Pesti”megkérdezi, hogy mi lesz, ha Kazait, és Hanusz elvtársat elhelyezik a jelenlegi beosztásukból. „Erre még hosszú ideig nem fog sor kerülni – válaszolja Kazai – de ebben az esetben egy harmadik elvtárssal kell dolgoznia. Arra kért, hogy ha ez megtörténne, akkor szóljunk neki előre, mert ezt a munkát bizonyos fokig a kettőnk személye iránt érzett barátságból is teszi. Megnyugtattam azzal, hogy ez természetes kérés, s ez elől nem zárkózunk el.”
Legközelebb, február 15-én azért találkoznak, mert máris felmerült a gyanúja, hogy „Pesti” esetleg lelepleződött a környezete előtt. Azt állítja, meg akarta előzni, hogy a besúgottak esetleg őt gyanúsítsák, s ezért azt mesélte néhány érintettnek, hogy a XIV. kerületi rendőrkapitányságon alaposan kifaggatták.
A tartótiszt elmarasztalja „Pestit” „ezért a felelőtlen cselekedetért, különösképpen azért, mert ezt előre nem beszélte meg velünk, sőt a dolog megtörténte utáni találkozónkon sem említette.” Mivel hajlamos bizonyos dolgok elhallgatására, „ezért a hozzánk való őszinteségének mérése céljából ellenőrzési tervet dolgozunk ki.”
Négy hónappal a beszervezési nyilatkozat aláírása után „Pesti” már szeretné felmondani, megszakítani a hivatalos együttműködést. A március 19-i találkozón elmondja, hogy több helyről is hallotta, de maga az érintett is megerősítette, hogy Bíró Yvettet – akire ráállították – felmentették a Filmkultúra szerkesztése alól. Erre hivatkozva azzal a kéréssel áll elő: a tisztek vizsgálják felül kapcsolatuk minőségét. Ő úgy érzi, hogy az együttműködésük kezdete óta lezajlott események – Haraszti Miklós, Konrád György és Bíró Yvette „ügyeinek” kimenetele – szükségtelenné teszik az ő segítségnyújtását az eddigi formában. „Ezek után nem lát maga előtt konkrét feladatokat, ahhoz pedig, hogy a jövőben elbeszélgessünk politikai, kultúrpolitikai kérdésekről, ill. az itt jelentkező negatív tényezőkről nem szükséges a korábban aláírt nyilatkozat megléte. Ez ugyanis hivatalos kapcsolatot jelent ő és az AB szervek között. mivel közvetlen veszélyt nem lát, így ennek nincs értelme. Információk adására továbbra is hajlandó, de a fenti nyilatkozat gátlásossá teszi.”
A tisztek azzal érvelnek, hogy az említett ügyek befejezése ellenére, ezek az emberek nem hagyták abba ellenséges tevékenységüket. Ha jelenleg nem is, de az adott politikai viszonyok között potenciális veszélyt jelentenek a társadalomra nézve, ezért szemmel tartásuk, látszólag veszélytelen ellenséges tevékenységük időbeni felderítése mindenképpen indokolt – ehhez kérik „Pesti” segítségét. Meglepőnek tartják, hogy nem lát maga előtt konkrét feladatot, hisz több beszélgetésükben is szó volt arról, hogy nyerje meg Bíró Yvettet, s rajta keresztül Konrád György bizalmát. „/…/ a már említett események miatt nevezettek is konspiráltabban dolgoznak.”
 Psyché (Patricia Adriani és Udo Kier)A megállapodási nyilatkozat aláírásával kapcsolatban a tisztek kijelentik, hogy ha ez „Pestinek” pszichikai konfliktust okoz, akkor később visszatérnek „a probléma megoldásához.” „Pesti” amiatt is aggódik – s egy év múlva majd újra előáll ezzel a félelmével –, hogy ha „ezekkel az emberekkel” bizalmas viszonyba kerül, a hivatalos vezetés azonosítja velük, s ez akadályozná céljai megvalósításában. A tisztek győzködik, hogy „ez nem így van, s ha jól együttműködünk, akkor erre nem kerülhet sor.”
A tisztek jelentésükben megállapítják, hogy „Pesti” „továbbra sem látja kellően az említett személyek társadalomellenes tevékenyégének veszélyességét, ebből fakadóan kapcsolatunk lényegét.”
„Pszichokozmoszok”
Az adott időszak jobb megértéséhez mondjuk el, hogy 1973-74-ben az MSZMP reform-, illetve rendpárti erői közötti harcban az utóbbiak kerekednek felül. (Az új gazdasági mechanizmust már 1972 végén párthatározattal felszámolják.) Még 1973. március 15-én a rendőrség 41 személyt állít elő "nacionalista tüntetés" miatt. Május 8-án az MSZMP Politikai Bizottsága határozatban ítéli el "antimarxista jobboldali, revizionista" nézetei miatt hét neves filozófust – köztük Heller Ágnest, Kiss Jánost, Vajda Mihályt –, akik elvesztik párttagságukat illetve a munkahelyüket is. Május 9-én Darabbér című regénye miatt letartóztatják Haraszti Miklóst, majd a kézirat birtoklásért Konrád Györgyöt is. 1974. január-februárban bíróság elé állítják Harasztit. Ebben az időszakban kezdi meg titkos megbízotti működését „Pesti”.
1974. március végén értékeli, s értelmezi a vezető ellenzékiek törekvéseit: „Baráti és ismeretségi körében az elmúlt időszakban több alkalommal beszédtémát képezett az egyes értelmiségi személyek és csoportok ellenzéki politikája és magatartása. E beszélgetések során kialakult egy olyan vélemény, hogy a Bíró Yvette, Konrád György. és körük, valamint a Heller Ágnes féle társaság alapvetően szemben áll a jelenlegi hatalommal, de nincs tézisekbe foglalható politikai koncepciójuk. A Hegedűs András általmegfogalmazott stratégiát igyekeznek követni, miszerint sértett vagy vélt sérelem miatt elégedetlenkedő értelmiségiek bevonásával egy széles körű ellenzéki blokkot kell létrehozni, ezzel elidegeníteni az értelmiség ’elitjét’ a hatalomtól. A hatalom azonban nem nélkülözheti az őt támogató értelmiséget, így a kialakult kényszerhelyzet odavezet, hogy a párt és az állani vezetés elfogadja az ő koncepciójukat és ez lehetővé teszi a hatalomba való bejutást, a jelenlegi struktúra megváltoztatását. Ezt hosszútávon szándékozzák megvalósítani./…/
 Bódy Gábor papként a Kutya éji dalábanA tartótiszt szerint „Pesti” az ellenséges tevékenységet folytató értelmiségi körök politikai elképzeléseiről, stratégiájáról operatív értékű információt adott, amely „megerősíti és kiegészíti az egyéb úton nyert adatokból levont következtetéseinket.”
/…./
Március 19–20.-án az MSZMP KB ülésén Nyers Rezsőt és Aczél Györgyöt eltávolítják a Titkárságból, Fehér Lajos miniszterelnök-helyettest pedig nyugdíjazzák. A változás a reformerők jelentős vereségét jelenti. Két hét múlva „Pesti” a Fiatal Művészek Klubjában kihallgat egy a témáról folyatott beszélgetést. Haraszti Miklós, Beke László és a Körner Éva (a jelentésben Köllnerként szerepel) ”értékelték a személyi változásokat, az a vélemény alakult ki közöttük, hogy a kulturális területen eddig meglevő liberális irányvonalat egy merevebb, dogmatikusabb tendencia fogja felváltani.” Keserű Ilona szerint Gyurkó „tragikusnak ítéli meg a változásokat, elsősorban a saját személyére nézve.” (A jelentésben négy helyen 2-3 sort töröltek.)
/…./
Bíró Yvette
„Pesti” elsődleges és legfontosabb feladata, hogy Bíró Yvette filmesztéta közelébe kerüljön, feltérképezze életét, szokásait, kapcsolatrendszerét, megismerje nézeteit, de az is cél, hogy Bírón keresztül annak barátja, Konrád György bizalmába is beférkőzzön.
„Pesti” nem tudhatja, hogy Bíró (és Konrád, Szelényi Iván) ellen is „Törtetők” fedőnéven bizalmas nyomozás folyik, ”egy értelmiségiekből álló laza csoportosulás ellenséges tevékenységének felderítésére, megelőzésére és félbeszakítására, akik polgári radikális színezetű, de alapvetően revizionista platformról támadják pártunk politikáját, szidalmazzák a párt- és állami vezetőket.
Dr. Bíró Jánosné a csoport egyik tagja, széles külföldi – nyugati – kapcsolatokkal rendelkezik.”
Bíró neve már a tisztekkel való első két találkozásán felmerül. „Pesti” az ismerősei közül Konrádot, Bírót és Eörsi Istvánt tartja állambiztonsági szempontból érdekesnek. Szerinte Bíró Konrádnál sokkal rafináltabb, megfontoltabb ember. Nem érti, hogy miért ő szerkeszti a Filmkultúrát, mivel „nem éppen a szocialista kultúra céljait szolgálja. „És – aggályoskodik „Pesti” –, ha többek között ő és a két tiszt is jól tudja, hogy Bíró ellenséges személy, s mégis ebben a pozícióban van, akkor vajon a róla adott információknak van-e értelme, nem üthet-e ez vissza rá? /…../
A tanulmány teljes szövege a könyvben olvasható!
Jegyzetek:(a könyvbeli fejezetben 52 jegyzet szerepel)
--------1. Valerij Brjuszov (1873-1924), orosz író, kritikus, történész. Leghíreseb regénye a Tüzes angyal 1908-ban jelent meg oroszul, magyarul először 1926-ban. Brjuszov a történetíró hitelességével ábrázolja a XVI. századi Németországot, lovagvárait és városi polgárait, a korabeli ember eszméit és téveszméit, s az új kor születésének tragédiákkal járó gyötrelmeit. /…/ műve a modern történelmi regény előfutára /…./ „ A könyv szereplői már tudják, hogy új világrészt fedeztek fel a tengereken túl, a Ruprecht, a humanistákért rajongó szökött diák az első hódító-kincskeresőkkel járja be Hispaniola földjét. Luther kortársai Brjuszov regényének alakjai, akik Faust és Mefisztofelész furcsa társaságában idézik fel a szép Helené szellemét, megvetik a begyepesedett fejű nyárspolgárt, valami szebb, emberibb élet után vágyódnak, de még őszintén hisznek a boszorkányok létezésében, s képzeletük a démonok megszámlálhatatlan seregével népesíti be a boszorkányszombatok orgiáit. „ (A könyv 2006-os magyar kiadásának fülszövegéből) 2. Forgách András: Sötét angyal, kerekasztal beszélgetés Bódy Gáborról I.-II. Filmvilág, 2008, június, július 3. Személyi anyaga nem található az ÁBTL-ben. [vissza] 4. Hanusz Gyula 1931-2000) Három elemit végzett, eredetileg szabósegéd volt. Dolgozott betanított esztergályosként, fürdőben, filmgyárban, gyári munkásként és agitátorként. 1954-től – hathetes operatív tanfolyam elvégzése után – az egyik budapesti kapitányság bűnügyi alosztályán rendőrnyomozó. A forradalom után a BRFK politikai nyomozó állományában szolgált, 1963-ban pedig a III./III.-3-a Alosztályra került, amelynek három év múlva csoportvezetője, 1977-től pedig parancsnoka lett. 1960-ban elvégezte a Rendőrtiszti Akadémiát, 1970-ben pedig a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet. A bomlasztásos intézkedések specialistája, osztálya végezte a demokratikus és népi ellenzék elleni legtöbb akciót. 5. „Pesti”: ÁBTL-M 38 710
|
