Kedves Simó elvtárs!

 

Meglehetősen meglepve olvastam a két legutóbbi filmfesztiválról. Az egyik a kőszegi fesztivál, amelyik – a sajtóból úgy látszik – teljesen átalakul a Balázs Béla Stúdióban készült filmek bemutatójává. Pedig a Balázs Béla Stúdió eredeti statútuma az volt, hogy lehetőséget adjon az induló fiatal filmeseknek a „szárnypróbálgatásra”. Ahogy azt az akkori Balázs Bélások fogalmazták: amint a fiatal íróknak megvan az a lehetősége, hogy /…/ írásaikkal felkeressenek egy-egy szerkesztőséget, egy-egy idősebb írót, barátot, hogy bemutassák, s tanácsot segítséget, bírálatot kérjenek, – hogy lehetne ugyanezt sajátos pályájuknak megfelelően a filmeseknél biztosítani?

S a Balázs Béla Stúdió létrehozásakor – a filmművészekkel együtt – úgy képzeltük, hogy az ott születő filmek nem a nyilvánosság számára készülnek. Ha azután az állami, társadalmi, szakmai szervezetek úgy ítélik meg, hogy akad közöttük olyan, amelyet – színvonala miatt – nyilvánosság elé kell vinni – mint kivételt –, azt bemutatjuk.

Az eddigi tapasztalatok, bizonyítékok alapján elmondható: a Balázs Béla Stúdió létrehozása, működése nagyszerű kezdeményezésnek, a segítségadás olyan lehetőségének látszik, amelyet nem szabad megfosztani eredeti rendeltetésétől. Márpedig azzal, hogy az ott készült filmeket mind nyilvánosság elé viszik, éppen leglényegesebb funkciója szűnik meg. S hozzáteszem: a következő korosztályok nem lesznek hálásak állami, társadalmi szerveinknek, hogy az eredeti céljától eltérően, más irányba viszik a Stúdió munkáját.

 

/……/

 

Budapest, 1973. május 15.

 

Elvtársi üdvözlettel:

Aczél György